Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 11. szám - Vörös István: Nem azt mondom; Capri márciusban; Önarckép 1984-ből; Emlékeztető (versek)
3 Vörös István Nem azt mondom Ott álltam az Isten háta mögött, s ő megkerülte értem a világot, a teremtés sikoltva működött, mint hal, ha partra vetve tátog. Négykézláb mászott. Én meg azt hiszem, lenéztem rá, és nem tudtam, ki az, a függetlenség lötyög Istenen, a világával nem lehet pimasz. Nem azt mondom, hogy szolgaságban tartjuk, de minden imát meghallgatni sok. Az angyaloknak gondterhelt az arcuk, ők az olcsó kívánság-árusok. Segítenék, de nem segíthetek, különben sincsen végtelen időm. Ha igazság kötelesség lehet, kéne hozzá egy kézikönyv, ima-kioltó minisztérium, tanári kar a világ-egyetemre, mielőtt az üdv-szemeszter kihuny egy megtanulhatatlan lecke. Széthull a világ. Mit ér öncsalás, és mit a lét-meglékelés? Fontos az Úrnak minden számadás, bár közben is más fényévekbe néz.
