Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 10. szám - Novák László Ferenc: A pedagógus Arany János
109 át, de azt roszul sejti kegyed hogy én e cserét csak kénytelenségből fogadnám el. Én kezdetben a számtanra folyamodtam, s csak azon szükség esetében, ha azt el nem nyerhetném, ajánlkoztam más szakra is, pl az irodalomra vagy történetre . A számtanra kinevezett egyén lemondván, Mentovich (ki nekem itt megbizottam lévén) egész örömmel kapott számomra az üresen maradt számtan után, s ha kegyed semmi esetre nem jöhetend el, úgy is én a számtannál maradok, s az irodalomra választanak ujat. Ezt azért írom ily részletesen hogy lássa kegyed mikép becsületbelinek nevezett indoka alaptalan; azon pedig ne ütközzék meg, hogy én dilettáns poeta létemre többet foglalkoztam életemben számtannal mint bármi egyébbel, atyám nagy Mathematicus levén, gyermekkoromtól következőjének nevelt […] Ugy ismeri kegyed a M. irodalmat mint csak kell. Mind öszve adand belőle a 4 felső osztályban hetenként két-két=8 órát. Nem tartom szükségtelennek megemlitni hogy egy tanárra hetenként 16 óra van mérve, s mivel itt a tudományok eldaraboltatnak, kegyedre (azon privát tudomásunk nyomán hogy kegyed nagy görög) 8 görög órát is írtunk. De ezt csak találomra ment, s ha kegyed akarja, akár magyar, akár latin nyelvészettel vagy tán egyébbel is felcserélhető.” 13 Arany elhatározásában Tompa Mihály kedves barátjának levele is hathatott, aki ösztönözte Aranyt az állás elfogadására, mint írja 1851. október 28-án: „azon gondolatra jövök hogy nem vagy megszorulva, mi nekem véghetetlen jól esik; s nem vagy azon körülményben, hogy az illyen sovány conditiohoz is mohon hozzá kapj; ez áll ugye bár? 500 forint nem sok, de folytonosan minden évben annyi, mégis jobb mint plane semmi. Innen ugy látom hogy inkább lelkednek nem tetszik a professori koszt, miért épen én nem kárhoztatlak; de kárhoztatlak azon idétlen scrupulusért mellyet az iskolára nézve említesz; hidd el nekem neved mellett senkinek nem jut eszébe: hány iskolát végeztél; mert ha a csürhe mellől szólítnának professornak vagy akarmi a fenének, mindig Arany János volnál te. Én nem szoktam farkat csóválni, én kevesebbet mondok inkább mint többet, s a mit tőlem hallasz: az fenekig igaz; Ki a fenének jutna illyesmi eszébe? Azért hogy egyszer a pedáns Szemere azt kérdé: végeztél-e just? [jogot tanult-e – NLF]. Az mit sem tesz! Azért illyen ideákkal ne tépelődjél! hogy mikor ezer kölyköt látok a ki magát magánál, magánál feljebb tartja; ne lássak ollyat is a ki erővel leebb akarja tartani; mert ez neked roszúl áll; s affectationak venné az, a ki téged ugy nem ösmer mint én…” 14 Itt Nagykőrösön azonban – sajátos lelki habitusa, életszemlélete folytán – eluralkodni látszott rajta a honvágy, jóllehet szeretetben részesült, megbecsülték munkáját. Ismét az elégedetlenség lett rajta úrrá, pedig még alig egy hetet sem töltöttek Nagykőrös váro sában. Ercsey sógora békességre intette őt, mint írja Aranynak 1851. november 15-én: „megvallom nagyon váratlan és meglepő volt előttem azon része, mellyben bátyám, kőrösi helyzetével elégületlenségét fejezi ki; s ha azt tudnám bizonyosabb hogy ez elégületlenség alapos okok szüleménye, igen- igen tudnám azt sajnálni; – de azt egyátaljában nem szeretném hinni, hanem ugy gondolom hogy ez egy részről az új és szokatlan helyzet – másrészről pedig azon rendkivüli eset kifolyása, mit érezni szokott minden ember akkor mikor körűlte lévő néhány forintját kénytelen elkölteni, s azt hiszi hogy nincs benne mód, hogy magát regresszioza; pedig annak kegyelméből, ki az égi madarakat gidelgeti [sic!] , csak el tengődik, el éldegél a szegény ember is, néha maga sem tudja honnan. – Különben bármilly alapos ok volna az elégületlenségre N.Kőrösön, nincs miért vissza ohajtania az embernek azon Szalontát, mellynek nincs egy lakosa, ki valamit, csak egy lépést is, tenne a másikért, ha szeme világát az állán is látná lecsepegni… ” 15 Arany János magyart és latin nyelvet tanított a kőrösi gimnáziumban. Rendkívül precíz munkát végzett. Bizonyság erre, hogy óravázlatokat is készített. 16 Magyar szakos lévén 13 Arany János, 1975. 396–397. 14 Novák László Ferenc, 2017. 15 Arany János, 1975. 16 Arany János halálának századik évfordulója emlékére, méltó megemlékezéseként került kiadásra 1982-ben az Arany János Múzeumban őrzött Arany autográfia-gyűjtemény, közte a nevezetes
