Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 10. szám - Bakos András: Tavaszi aggófű (vers)
78 Bakos András Tavaszi aggófű A villamossínek között tavaszi aggófű ragyog. Gaz, délkeleti jövevény. Mindegy neki: agyag, homok, csak bolygatott talaj legyen. Betonzsaluk, bazaltkövek közül tör elő. Ritka, szép, egyöntetű virágtömeg. Remeg szirom, levél, a szél meleg, fanyarul illatos. Napsárga szőnyegen picit sötétebb sárga villamos közeledik, lassít, megáll – mert mentő vár a síneken a kórház kapuja előtt a vesegörccsel és velem. Terjed, ahol a pályatest, szél hordja magjait tovább. Megroppant benn és útra kelt a kő, kalcium-oxalát. A kapu nyílik. Bemegyünk. Semmi se fájt még ennyire. Ezt nézem, mégis – nem tudom, hogy kéne máshogy lennie.
