Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)

2019 / 2. szám - Joszif Brodszkij: 1971. december 24.; Fenyvesillat és vad fagy a tajga; Havazik zuhogón… (versek – Soproni András fordításai)

3

Joszif Brodszkij 1971. december 24. Ma az üzlet a mágusoké. A tömeg becipelte a hólét,

A kilónyi szaloncukorért rohamozza a pultot a jónép.

A motyó alatt roskad a váll, ki-ki mágus és dromedár. Szatyor, zsák, batyu, táska kering, csálé nyakravaló, suta sapka,

szagok: vodka, fenyőfa, hering, mandarin, fahaj, illatos alma.

Arcok káosza. Hódara hullt, Betlehembe nem látszik az út. S cipelik a szerény adományt, felugornak a buszra, rohannak,

kapun, udvarok kútjain át,

bárha tudják, hogy üres a barlang.

Se barmok, se jászol, se a Szűz,

ki fölött arany glória tűz. Üres űr. S ekkor fény tör elő

puszta gondolatára – sehonnan.

S ha Heródesben nő az erő,

a csodát segíti akaratlan.

Ez a furcsa rugó löki meg

a karácsonyi gépezetet. Bizony, erre az ünnep, az Ő

közeledtére készül az asztal,

s noha még nem a csillag a fő,

tele emberi jó akarattal,

aki vár, és ezt látni lehet,

és már égnek a pásztortüzek. Dől a hó. Kürtöl, füstöt okád

a kürtő. A kemencefal éget.