Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 10. szám - Zelei Miklós: Gyilkos idők (Epikus improvizáció, I. rész)
34 – Onnan. – Pedig ugyanaz a víz. – De nem olyan mélyről. – Nem? – Nem. – És az a lényeg. A mélység. – Hogy mélyszóda legyen. – De hiába finom a benzin! Ha rossz a tűzkő. Akkor hiába. – A sarkon itt nem jó, amit árulnak. – Az nem. A sarki tűzkő nem. – Amikor az anyagbeszerző megy Pestre föl . Akkor szoktam hozatni. Olyan tűzkő! De tényleg. Az nagyon olyan. A Wesselényi utcából. – Az hol van? – Hááát. – És mikor megy? – Nem tudom. De majd szólok. – Már az is autón jár. – Ki? – Hát az anyagbeszerző. – Igen? Nem is tudtam. – Most mondom. – Na biztos csinál akkor néhány kerülőt. – Bolond vóna, ha nem. Fölébredek. Még ott a test. Pedig elmehetett volna. – Volt itt egy nő – mondja Eperajkú. – Igen? – Kulccsal jött be. – Megbeszéltetek valamit? – Semmit se szólt! Elment, és k ívülről bedobta a kulcsot. Jól megnézem, mit hagyok ki. Igazi ritkaság. Szeplős a vénuszdombja. Aztán elmegy. Eperajkútól is megszabadultam. Most jó. Egyedül maradni. Magány. Legnagyobb szerelmem. * M ár van Š koda. És n incs Marcsi. Zrini Feri, akinek a szabadságot 56 hozza el. Új Š kodával, új feleséggel érkezik. Tíz évvel korábban, 1950 táján orvostanhallgató. Rákosi-vicceket mond egy kocsmában. R öhögnek nagyokat. Újabb nagyfröccsök, újabb nagy röhögések . És amint üresek a poharak és a lelkek teli, Radnóti Miklós egykori albérlete előtt „a világ újraépül, – s bár tiltják énekem, az új falak tövében felhangzik majd szavam” hajnalban Marcsi az asztaltársaságból szerelmet vall Zrini Ferinek:
