Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 10. szám - Zelei Miklós: Gyilkos idők (Epikus improvizáció, I. rész)
32 – Én? Mindent. Azt, hogy nem nyerlek meg. – Ha azt hiszed, hogy azért jövök el veled, mert megnyertél, nagyot tévedsz. – Hanem? – Meg nem is azért, mert elvesztett a Gyuri. – Belém estél. – Hülye. Mert föltett. Azért. Nem is volt értelme a játéknak tovább. – Eperajkúnak hívlak. – Szép. Kedves. – Eperajkú Évike. – Meg tetszel is egy kicsit – mondja. – És téged én hogy hívjalak? – Sehogy. Hallgatunk. – Most mi lesz? – kérdezi, amikor mögöttünk bezárom az ajtót. – Megyünk az ágyba. – Rögtön így? – Vetkőzz már. Elnyertelek. Akár a rabszolgám vagy. – A barátnőd. – Annál gyorsabban. Eperajkú nem tudja, azzal van vége, hogy elkezdődik. Egyre jobban vonzódik a helyzethez. Már nem vagyok kíváncsi rá. Térdig pénzben. A jövőből odairányított pénzkötegek az asztalon. Négy-öt millió forint. Petőfi Sándor, Dózsa György, Rákóczi Ferenc, Kossuth Lajos. Nagy rakás. S úlyra, térfogatra sok. Minden áldott nap ennyi pénz. Délutánra gyűlik össze. Ötre, fél hatra az összes bent van anyám íróasztalán. Előtte, a jobb köny ökénél, a bal könyökénél a pénzkötegek, átkötve , lebélyegezve. Középen az ívek, amelyekre az összegeket írják. A sok millió forint, ha fillérre egyezik. Akkor van vége a délutánnak. Úgy h ét órakor kerül be a pénz a másfél méter magas, tömör, zöld színű páncélszekrénybe. É s benne marad éjszakára. Minden irodában a kapcsolók mellett, vörös zsinóron seszínű táblák: Oltsd el a villanyt, ha nincs rá szükséged! A páncélszekr ény-irodában ellenben leoltani tilos. A függönyt is félre kell húzni az utca felé. – Lássam én azt a mackót egész éjjel, amikor járőrözök! – mondja Ármány őrmester. – És nem lesz hiba. Két kulcsra jár a mackó. Kulcs. Ellenkulcs. De mindkettő anyámnál. Nincs más, aki megfelelne a feltételeknek. Megszerezni a pénzt! Családi postarablás. Visszaszerezni a jövőben, amit elvettek a múltban. Egy részét. Legalább. Mindkét kulcsról másolat, és egyszer visszajönni majd. Éjszaka. Amikor innen már rég elköltöztünk. A szüleink már nem is élnek. És elvinni az összes pénzt. Mindet. Nekem jut eszembe. Az örökségünk. Megleckéztetni őket. A nyerés izgat, nem a nyeremény. – Csináltak már ilye t – mondja a testvérem. – El is kapták őket. Pedig egy vesztes világháború is volt a kulcsmásolás meg a rablás között. Ha a pénz már bent a mackóban, jöhet a szabadidő. Este fél nyolctól reggel fél nyolcig. Hat nap a munkahét. Legyen ötnapos! Halasi bácsi-Földi bácsi levelet intéz Kádár elvtárshoz.
