Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 10. szám - Zelei Miklós: Gyilkos idők (Epikus improvizáció, I. rész)
30 kutyákat azonnal fölakasztja a viskó mögött, mindegyiket arra a dróthurokra, amelyikkel hazavonszolta. Napokig lógnak a kutyák. – Micsinál velük? A sintér viskója ajtajában ül egy sámlin. Új dróthurkokat készít. Dolgozik. – Tán megeszi a kutyákat? – Biztos. Kőzápor. Rohanás. – Az anyátok istenit! Elkaplak tikteket is, ne féljetek! – lóbálja a hurkot. Irányítása alá tartozik a két aranyműves. A két vécépucoló cigány férfi . Ők bevallatják a múltat mindenkivel. Két, hosszú kötélre kötött vödrükkel megjelennek és egyre mélyebbről meregetik az olvadt aranyat. Az egyik merít, a tartalmat elcipeli a gyarapodó rakáshoz, ezalatt a másik merít, cipel. A két aranyműves körforgás a hozza létre a fogyatkozást, növekedést. Rétegenként nedvességszívó port szórnak. Kétforintos lókolbászebéd. Estig a rakás embermagasra nő . Sarkosra a gödröt! Beugranak. Elégedetten néznek vissza. J ön a szekér , föllapátolják, elviszik. A földieper-ültetvényre szórják. Gyönyörű lesz a termés. A duzzadt, piros eperszemek. * A csók, ha igazi: köpet. Eperajkú Évike, szívem szép szerelme, ó. You know you’re a cut little heartbreaker, You know you’re a sweet little lovemaker. Ahogy belépek, a zenekar rögtön a Foxy Ladyt kezdi. Új szám. A sarokban ott a kis vörös. Ő se régi. De milyen j ók a csúljai! Eperajkú Évike. A sarokban ül a hapsijával. Bordakilátszós, kötözködő fazon. György. Mint az angol király. Sehanyadik Gyuri. A legjobb zsugás vagyok a sok diák között, és nincs kegyelem. Viszem, amit megnyerek. Póker, makaó. Ebben a kettőben utazom. – Máma neked szerencsés napod van – mondom Fasorbasincs Gyurinak. – Látszik rajtad. Boldog mosoly terül szét a pofáján. – Játszunk? – kérdezem. – Most? – Most. – Nem is vagyok formában. – Olé, néztem a múltkor, ahogy játszol. Te mindig formában vagy. – Meg már menni is akarunk – mondja Eperajkú. – Ugyan. Hova? Póker. Ötvenkét lapos francia kártyával. Zakó már eleve nincs rajta. Itt a tavasz. Kiteszem a kártyapaklit. – Keverj te – mondom. – Most kártyázni kezdtek? – kérdezi Eperajkú. – Igen – mondja az angol király. Kever és oszt.
