Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 10. szám - Markó Béla: Erdélyi nyár (vers)
3 Markó Béla Erdélyi nyár Errefelé mindig ilyen a nyár, láthatóak az eljövendő tél nyomai, miközben a tűző napsütésben leleplezzük szobrainkat, és kifogástalanul vasalt zsebkendővel törülgetjük a verejtéket homlokunkról, igen, kedves Petőfi Sándor, így szólítalak, és semmi Sándorom vagy Sandrim, nem akarok bizalmaskodni, ennek már nincs értelme ebben a korban, túl nagy a korkülönbség közöttünk, olyan lenne, mintha tetszeni akarnék a régi meg az új fiataloknak, szóval tudom, hogy a zordon Kárpátokat nem szeretted, idegesített a fenyvesekkel vadregényes táj , de azért mégis innen származik az egyik legfontosabb verssorod, hogy már hó takará el a bérci tetőt , mintha a látványtól, Transsylvania lenyűgöző panorámájától egyszerre csak jóssá lettél volna, és az a másik költemény a fújó paripákkal ugyancsak jóslat, legalábbis ami a halálnemet illeti, mert egyébként nem lett belőle diadal , hanem vereség akkor is, mint még annyiszor később, és amikor te előre megjósolt haláloddal szembesültél egy csatára alkalmatlan, ám öldöklésre alkalmas síkon, közel vagy távol fehérlett a hegyek karéja, baj van, tudom, a zordon Kárpátokkal , hiszen megírtad, hogy nem szereted, és a széles rónaságon érzed otthon magad, de ha bármilyen földbe beletemettek, értsd úgy, hogy beletapostak
