Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)

2019 / 9. szám - Tandori Dezső: Mégmár-i dalok (A fekete füzetből) (Sajtó alá rendezte és jegyzetekkel ellátta: Tóth Ákos)

7

mégmár

menstváram

lenne.

Légvár,

éjvár,

ami

rég

vár,

mentsvár,

te

ne

rettents

már!

Ő

is

egykutyája-kölke

éltét

addig

öltögette,

költögette

költögette,

ötlögette,

keltegette.

Ötlönye-öltönye

lett

e’!

Végén

a

garast

letette

mi

mellett?

törte

a

lándzsát.

Élt,

fizette

halál-árát.

Halálos

órán

halálos

áram.

Halálos

ágyon

ezem-e,

másom?

Felem

se

kérdi,

kiegészíti,

mi

egész,

érti.

Mindig

ennyi

felem

volt,

ha

túlél,

ha

velem-holt.

Túl

sok

időm

megy

el

akármi-semmivel.

Túl

sok

időm

marad

akármi-ezalatt.

Mint

tízen-egy

apostol,

KosztoláRnyija

posztol.

Nejét

vette

Karinthytól,

Nejét

vette

apóstól.

A

halál

nem

fejét vette

,

abban csak fogínyét vette

.

Hinnyét,

azt

a

fogínyét,

jaj,

Dide

Úr

tűntél

innét.

Ez csak tól

ig-szeretet,

hogy

látásig

viccelek.

Hogy

látástól

fogyásig,

átlátó

vakulásig.

Jaj,

de

fogíny

nincs

másik,

s

véle

egész test vásik.

Ahhoz

kell

az

egész

test,

hogy

a

halált

megérthesd.

Amivel

jön,

elérjed,