Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 7-8. szám - * * *: „Épp attól izgalmas az a valami, amit versfordításnak nevezünk, mert soha semmi nem egyértelmű benne” (Krusovszky Dénessel és Mohácsi Balázzsal Füzi Péter és Pál-Kovács Sándor beszélget)
223 Balázs kollégám hasonló jelenséget detektál a fiatal prózaírásunkban a Jelenkor 2019. februári lapszámában megjelent esszéjében, szóval lehet, hogy van itt egy nagyobb, átfogóbb tendencia is). Persze nehéz megmondani, hogy miben hoz újdonságot ez az új referencialitás mondjuk a vallomásossághoz képest, itt és most nem is próbálkoznék meg azzal, hogy megpróbáljam kitapogatni. Mindenesetre az a benyomásom néhányak szövegét olvasva, hogy ezeknek a – hol fordításban, hol eredetiben olvasott – világirodalmi, elsősorban amerikai hatásoknak is szerepük van abban, hogy a személyes témák mintha megint felértékelődőben lennének a fiatal magyar lírában. PKS – Mit tartogat a jövő a Versum számára? S mit tartogat Krusovszky Dénesnek és Mohácsi Balázsnak mint műfordítóknak? Milyen terveitek vannak akár rövid, akár hosszú távon? KD – Fogalmam sincs, mit tartogat a jövő a Versum számára, de azt látom, hogy akik most benne vannak, szeretik, és ha idejük engedi, lelkiismeretesen foglalkoznak is vele. Azt gondolom, hogy ez már így, önmagában is elég kell legyen: néhány ember szívügye, és végül is már évek óta létezik, annak ellenére, hogy gyakorlatilag semmilyen pénz nincs benne. Kicsit hippi dolog, de így szeretjük. Persze próbálkozunk azért kilépni ezek közül a keretek közül: idén lesz (volt) ismét Versum-fesztivál, amit most sikerült az elsőnél kicsit komolyabbra szervezni. Közben sajnos a könyvpiac kegyetlen csatamezején hősi halált halt a Magvetővel közös könyvsorozatunk, így annak utolsó kötete – amiből részletek ebben a lapszámban is olvashatók –, Frank O’Hara versei idén ősszel jelennek meg Gerevich András és az én fordításomban. Aztán ki kell majd találni, merre tovább. Én például szívesen folytatnám ezt a sorozatot, mondjuk a Magvető kiszállásával például egy fokkal kézművesebb módon. A világban sokfelé, Berlintől New Yorkig ilyen kézműves műhelyek adják ki a legizgalmasabb lírát. Kíváncsi lennék rá, hogy Budapesten egy hasonló konstrukció mennyire tudna a felszínen maradni. MB – Mire ez a beszélgetés megjelenik, addigra túl leszünk a májusi 16-i második Versum-fesztiválon – remélem, jól fog sikerülni, mert sok energiánk van benne. Utána muszáj lesz átbeszélnünk ennek a szervezésnek a tapasztalatait, a nagy tervezgetés is erre az időszakra marad. Nekem személy szerint a minimálprogramom az, hogy a Versum továbbra is fusson el heti 2-3 frissüléssel. Néha fordítsak is le egy-egy verset. Középtávra mondjuk be van tervezve egy feminista blokk, amit elsősorban Kállay Eszter kollégánk koordinál, a nektek készített fordításblokk és a fesztivál után hamarosan alighanem ennek is komolyabban neki fogunk menni. Ebből mindenképpen szeretném kivenni a részem, a lehető legtöbb anyaggal.
