Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)

2019 / 7-8. szám - Jorie Graham: Ember utáni; A mélységi bombavető éneke (Zilahi Anna fordításai)

190

szép holdfényes éjszaka volt. Bobként ismertek. A D században voltam. Számom 20364227. Születtem

1925. február 3-án Bristol, Tennessee-ben. A lecsupaszított, unalmas-szürkére

festett, függőágyakkal felszerelt HMS Queen Mary-n hajóztunk ki, váltásban alvó csapatokkal. A Queen képes volt elérni akár a huszonnyolc csomót,

így kíséret nélkül haladt, mert bármelyik tengeralattjárót le tudta volna

hagyni. Keresztnevem Walter, 29. hadosztály. A Queen Mary-n jöttünk át. Az

úszómedencét befedték, többségünk itt aludt.

A nevem Alan volt, Alan Anderson, 467. légvédelmi tüzérség.

1917. november 1-jén születtem a wisconsini Winchesterben. Fort Dixben

gyülekeztünk az angliai út előtt. Az északi útvonalon hajóztunk a szélsőségesen durva

januári tengeren. Azt gondolták, hogy ez összezavarja

a német tengeralattjárókat. Nem pont így sült el.

A néhány nappal előttünk járó konvojt megtámadták, sok hajó elsüllyedt.

Láttam, ahogy a sok tengerész és katona teste sodródott mellettünk

a vízen a törmelék és jég között. Johnnak kereszteltek,

’24-ben születtem szeptember 13-án Chattanoogában, de

Jacksonville-ben nőttem föl. Ember voltam, ’42-ben érettségiztem,

az ötemeletes Ile de France-on hajóztam át tízezredmagammal.

Több mint húszat engedtek a Queen Maryre

ott a kikötő másik oldalán. Ralph voltam, gyógyszerész másodtiszt,

július 4-én Norfolkba rendeltek. Az Atlanti téli átszelése

nem leírható. Képtelenség volt az ágyunkban megmaradni

anélkül, hogy minden oldalról beszíjaztuk, és a fémcsövekhez rögzítettük volna magunkat. Egyszer ettünk naponta. Nevem Robert, amit

a kansasi Atchisonben kaptam az Egyesült Államokban, az Úr, akiben hittünk,

az Úr 1916. évében augusztus 15-én. A 149. utászhadosztállyal

érkeztünk meg az angliai Liverpoolba 1944. január 8-án. Minden nap esett.

Onnan Paignton városába vittek minket. A hatóságok

mennek elöl, a teherautó megáll, és azt mondják

„Rendben, hármótok kiszáll”, és egy házhoz vezetnek titeket, és azt mondják a tulajnak,

„Ez a néhány amerikai a magáé. Ezentúl magánál laknak.”