Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 7-8. szám - Krusovszky Dénes: Versek a hétköznapoknak (Frank O'Hara költészetéről)
178 takozó posztmodernre helyeződött át az útkeresés hangsúlya. Amikor 1971-ben megjelent a Donald Allen szerkesztette összegyűjtött kötet ( The Collected Poems of Frank O’Hara ) Ashbery kanonizáló erejű előszavával, általános meglepetés fogadta, hogy ettől a folyton izgő-mozgó, elvétve publikálgató szerzőtől egy több mint 600 oldalas monstre kiadás jött össze. Hol voltak a versek idáig? Kérdezték sokan, hiszen O’Harából a kortársai többsége elsősorban a bohém figurát, a társasági embert, a művészbárról művészbárra járó fáradhatatlan beszélgetőpartnert látta. Az összegyűjtött kötet a maga terjedelmével is bizonyította, hogy itt jóval többről, egy egészen nagyszabású életműről van szó, s ezt a befogadhatóra karcsúsított 1974-es kiadás ( The Selected Poems of Frank O’Hara ) húzta alá igazán. A New York-i avantgárd fénykora tehát bizonyos értelemben végképp lezárult O’Hara halálával, de költészetének nagy évtizedei paradox módon éppen ezután következtek el. A gyors reagálású, de a maga felszíni könnyedsége mögött nagyon is összetett költői hang, az életigenlés, mely még a legsötétebb hangulatain is átüt, és a felszabadultság, ahogy a kultúra egészét bejárja, ma is, fél évszázaddal a halála után is vonzóvá és inspirálóvá teszi O’Hara költészetét. Az „ezt csinálom-azt csinálom” vers úgy tűnik, sokkal tartósabb anyagból készült, mint azt bárki hitte volna.
