Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 7-8. szám - Ben Lerner: A költészet utálata (Mohácsi Balázs fordítása)
155 sortörés. Rankine a Polgártárs végső változatából eltüntette a törtvonalakat, mintha ezzel jelezné az elmozdulást is, amely a megjelentetett részletek virtualitása és a könyv végleges formája között végbemegy. Mivel azt gondolom, hogy Rankine alkotásának ereje a költészet hiányként való megtapasztalásában rejlik, személy szerint azt kívánom, bárcsak meghagyta volna a törtjeleket. Nem Rankine az egyetlen törtjelet használó költő. Visszafogott bár, de azt gondolom, fontos szerepe van a törtjelnek az elmúlt hozzávetőlegesen félszáz év amerikai költészetében. A Donald Allen szerkesztésében megjelent A legújabb amerikai költészet, 1945–1960 című antológia, mely több költőgenerációra is felbecsülhetetlen hatással volt, Charles Olson A jégmadarak [ The Kingfishers ] című versével kezdődik, a verssel, amely sokak számára és különböző szempontok szerint is a háború utáni amerikai költészet korszakküszöbét is jelzi. A vers címe és központi alakja megidézi és kifordítja T. S. Eliot Átokföldjé nek egyik fő motívumát (a Halászkirályt [the Fisher King], soráthajlásai pedig, szerkesztése, és szándéka, hogy élő hagyományt alkosson különböző anyagokból, egyértelműen Ezra Pound Cantói nak adósa. És mégis, azáltal, hogy elutasítja a valamifajta közös tapasztalat elvesztett egysége utáni modernista nosztalgiát, és annak a totalitárius ideológiákkal szembeni elutasítását, arra vállalkozik, hogy a modernitás katasztrófáiból költészeti kísérletet teremtsen a maga számára. Ez az első sora: What does not change / is the will to change Nem változó / az akarat változtató (ford. Nagy László) [nyersfordításban: Ami nem változik / az a változni akarás – MB] Nem tudom, hogy ez egy vagy két verssor, vagy egy sem – vagyis ez egy vers egyetlen sora, vagy két beidézett verssor? Poundnál is van perjel; Olson a Pisai cantók ból másol ( „Férgek falják / fel a halott ökröt” [ „That maggots shd / eat the dead Bullock ]), 39 és Pound is másolja, Guy Davenport szerint John Adams leveleiből, amelyekben az ilyen rövidítések rendszeresek voltak. Tehát a törtjel is idézet, a virtualitás újabb szintje. Arra szeretnék kilyukadni, hogy ami sokak számára a háború utáni amerikai költészet kezdetét testesíti meg, az nem is egészen költemény: olvashatom így is, úgy is – és ne feledjük, olyan költő alkotásáról beszélünk, aki előbb volt irodalmár –, ha akarom, idézet, ha akarom a vers szerves része. Annak ellenére, hogy esszéiben Olson hangsúlyozza a „nyitott terek költészetének” technikai vívmányait, azt gondolom, híres kezdősora bizonyos tekintetben azt jelenti be, hogy ez a költemény egy virtuális tér, még nem, vagy nem csak aktuális vers. ( „Többnyire akkor találtam szépnek a verssorokat, ha prózai idézetben olvastam őket, […] ami által az olvasottak nem annyira egy bizonyos versnek, […] hatottak.” 40 ) 39 Ezra Pound Pisai cantók : tíz verset jelent az összesen 116 darab elkészült cantóból, ezek a LXXIV- től a LXXXIV-ig számozott darabok. Az idézet a LXXIV-ből származik, és az 1945-ben kivégzett Mussolinire vonatkozik, ő volna a halott ökör. 40 Lerner itt kissé megtévesztően nem Charles Olson valamelyik esszéjéből idéz, hanem visszautal az előző regénye ( Leaving the Atocha Station ) narrátori szólamának korábbn már utalt részére.
