Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 1. szám - P. Szabó Ernő: Bábuk, kristályszerkezetek (Deim Pál művészetéről)
103 érdemeseket. Neki köszönheti indulását például Németh Miklós, Lukács Tibor festőművész, atyai barátsággal figyelte, segítette Aknay János festőművész fejlődését. Mindenről tudott, hiszen mindenki őt kereste meg gondjaival, ha másutt nem, akkor a Bükkös-patak melletti „látványpiacon”, szombatonként, ahová vásárolni járt, jártunk, de ahol a művészet, a város közös ügyeiről is szó esett. Egyik létrehozója volt 1980-ban a Szentendrei Grafikai Műhelynek, majd az 1986–2008 között működött Artéria Galériának, egyik legfontosabb kezdeményezője a MűvészetMalom létrehozásának (negyvenkét művész 1991- ben hozott létre e célból alapítványt, a MűvészetMalom 1999-ben nyílt meg, majd a válság évei után, 2012-ben nyitották újra). Művészetével, művészetszervezői, írói tevékenységével sokat tett a szentendrei, a kortárs magyar festészetért, s általában a magyar kultúráért. Pótolhatatlan volt és maradt. Az már más kérdés, hogy számos fontos tanácsát nem fogadták meg a városépítők, -szép(telen)ítők. Egyik nagy csalódása volt, hogy a kezdeményezők által nemzetközi kitekintésű művészeti műhelynek szánt MűvészetMalom mások – a városvezetés? – szűklátókörűsége miatt sosem töltötte be a neki szánt szerepet. Nem vált jelentős közép-európai, a szentendrei művészet értékeit bemutató, azokat másféle értékekkel párhuzamba álló művészeti központtá, hiszen sem a szentendrei teátrummal összevont formájában, sem mostani, a Ferenczy Múzeum részeként működő kiállítóhelyeként sem válhatott azzá. Azoknak, akik ezért felelősek, ismét csak Deim Pál egyik gondolatát ajánlhatjuk figyelmébe: „Engem az érdekel, ami az egésszel összefügg. Azzal a végtelennel, amit csak sejtünk, de nem tudjuk, hogy mi az. Végeredményben az ember minden tevékenységét – legalábbis a vallás, a hit dolgában – mindig ehhez próbálta kapcsolni. Valahogy belehelyezni a nagy áram- körbe, igazolandó, hogy nemcsak egy porszem, hanem igenis van örökléte, van értelme itt a Földön annak a 60 vagy 70 évnek. Minden eddigi kultúra arra épül föl, hogy ezt megörökítse, hogy ennek emléket állítson. S hogy az embert átsegítse egy-egy műalkotással, vagy lenyűgöző objektummal a földi élet nehézségein, hogy érezze mindig ezt a transzcendens kapcsolatot azzal a valamivel, amit elneveztek Istennek, végtelennek.”
