Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 7-8. szám - José Luís Peixoto: a legszebb nő a világon; Fotó San Franciscóról; Fotó Madridról (Gál Soma fordításai)
105 törekedni kell, és csak nagy ritkán köszönt be. Ettől vagy vonzó, San Francisco. Meglásd, rikító virágos ingekben járunk, és mindenen nevetünk majd. És, hiába volt más a régi fotókon, amikor egyikünk meghal, a másik is ott lesz majd vele. Fotó Madridról Madrid újra és újra visszajön. Hosszú évek kellenek ahhoz, hogy megtanuljuk, mi minden zajlik le az idő múlásával. Ezért mondhatom biztosan, hogy Madrid újra és újra visszajön. Nem tudom, hogyan egyeztünk ki a helyzettel. Madrid és én nem ismerjük egymást igazán. A lényeget tudjuk, és a többit majd kitaláljuk. Ahogyan nekem, úgy Madridnak is sok arca volt már ebben az életben. Mégis, bármikor találkozunk, a nevünk mindig a régi marad. Kiértékeljük egymáson a hegeket és az öregedés apró jeleit. Nem állítunk fel célokat, elfáradtunk. Madrid és én csak egy ágyra vágyunk, de, ha nincs ágy, megelégszünk a padlóval, és ha nincs padló, megelégszünk egy öleléssel. José Luís Peixoto (Galveias, 1974) portugál író, költő, irodalmár, a lisszaboni Új Egyetemen doktorált angol és német nyelvű irodalomból. Hazájában „az irodalom rocksztárjaként” aposztrofálják. Regényeit, versesköteteit és drámáit számtalan rangos díjjal jutalmazták (Oceanos-prêmio a portugál nyelvű irodalomért, Otra Miranda-díj, Daniel Faria költői díj), 27 évesen ő volt a legfiatalabb Saramago-díjjal kitüntetett szerző, a legrangosabb portugál irodalmi díjat Nenhum olhar ( Egyetlen pillantás nélkül , fordította Bense Mónika) című első regényéért kapta 2001-ben. Műveit eddig 14 nyelvre fordították. Gál Soma fordításai
