Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 7-8. szám - Anja Kampmann: Minszk; határvidék (Bordás Máté fordításai)
91 Anja Kampmann Minszk Sosem láttam még ilyen sok havat ennyi földsávot vastagon a jég alatt hidegen és fagyos csöndben mint az ország mely elfordult tőlünk a távolság a messzeséggel belső párbeszédbe merül néhányan rohannak halnak döglenek ezrek ásnak és drótból vonalakat húznak a fagyott levegőbe bele. Az erdők mélyek senki sem járja őket ok nélkül csak fokról fokra a történelmet fellapozva a gépek propellerei a fagy szüntelen ismétlődései nem akarat nem földcsontok mégis milyen messzire futhat az ember ha az ég visszahajlik jégeső markolja az égen a csillagok statikáját idegen kikötőkben rakodják szén csont remény valamiben ami távoli a legbensőtől megérintve fiatal bükkös világos vagy friss vagy szél. határvidék a világosabb órákban enyhe időnk van nem ismertük a hideget csak a létrák vezettek egyre magasabbra a fán ahol fürtökben gyümölcsök lógtak a lomb illatozott a vékonyabb ágak csak ennyi maradt meg a kilátásból fáradtság érzed a csontjaidban az órákat mérlegen mérték a nap mindenhová vöröslő héjakat dobált
