Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 7-8. szám - Orgoványi István: Kecskemét, 1956
172 radalmárok és felkelők számára az első néhány nap a tájékozódás és a kivárás időszaka volt. Amikor nyilvánvalóvá vált, hogy a kommunista hatalom nem képes rövid időn belül úrrá lenni a fővárosban zajló elemi erejű felkelésen, az ország minden területén megkezdődtek a felvonulások és tüntetések. Október 26-án Kecskeméten az üzemekben és a gyárakban kezdődtek a forradalmi megmozdulások, majd a városban folytatódtak. Október 26-án egyébként hetipiac volt Kecskeméten, ezért a szokásosnál több ember volt a városban. A munkások reggel még többnyire bementek a munkahelyükre, és a kommunista jelképek eltávolítása, lemeszelése, megsemmisítése először ott történt meg. Mikor ez lezajlott, és híre ment, hogy a városban tüntetés van, a dolgozók elhagyták munkahelyüket, és bekapcsolódtak az eseményekbe. Délelőtt 10 óra után, a Nagykőrösi utcában, a Béke Szálló előtt is csoportosulás támadt, először Karazsia László, a Lakatosipari Vállalat dolgozója, majd mások is követelni kezdték Csőszi Sándortól, a Vendéglátóipari Vállalat osztályvezetőjétől a vörös csillag levételét a szálloda épületéről. Csőszi fel akarta hívni a városi pártbizottságon Halanda Istvánt, de csak Sziklai Judit másodtitkárt érte el, akitől azt az utasítást kapta, hogy ha nagyon követelik a tüntetők, akkor hagyja eltávolítani a csillagot, de ne vegyen részt benne. Ezután Benkő Pál és Szerdahelyi Béla egy harmadik társukkal közösen vette le a csillagot, ledobták az útra, ahol az összetört. A sikeren felbuzdulva az emberek átmentek a megyei pártbizottság épülete elé, itt azonban Daczó József megyei párttitkár és a helyettese, Ördögh László utasítására már javában bontották a csillagot belülről, a padlástér felől. A megyei pártbizottság épületéről a megyei pártvezetőség engedélyével és közreműködésével, de Benkő Pál, a Vendéglátóipari Vállalat vezetésével verték le a tüntetők a vörös csillagot. Daczó József azzal a döntésével, hogy öntevékenyen elkezdte a csillag lebontását, illetve, hogy nem akarta ezt megakadályozni, igyekezett kifogni a tüntető tömeg vitorlájából a szelet. Ő egyébként a csillag és a Rákosi-címer eltávolítása közben egy ideig az utcán tartózkodott, de senki sem bántalmazta, Ördögh László pedig állítólag a pártbizottság erkélyéről tapsolt a tömegnek. Az ÁVH épületéről Hohn Jenő távolította el a csillagot. A tüntetők megrongálták a szovjet emlékművet, kiszabadították a börtönből a rabokat, utána pedig a rendőrség elé vonultak. Itt egy küldöttség tárgyalt Ott Józseffel, a megyei rendőrkapitányság politikai osztályvezetőjével, és megegyeztek, hogy a rendőrség nem használ fegyvert a tüntetők ellen, sőt 20 katonaviselt férfit felfegyvereznek, akik közösen látják el a rendfenntartást a rendőrökkel. Ez a nemzetőrség első megalakítási kísérletének tekinthető. A tüntetők a kommendánsi hivatal és a katonai bíróság elfoglalása után ismét a főtérre vonultak. A megyei pártbizottságon eközben tanácskozott az úgynevezett védelmi bizottság, amely a megyei párt- és tanácsi vezetőkből és a katonai parancsnokokból állt. Hosszú vita után a katonai megoldást erőszakolók kerekedtek felül. Daczó József, az MDP megyei első titikára politikai megoldást szeretett volna találni a válság megoldására, ezért javasolta, hogy alakítsák meg a megyei forradalmi bizottságot, de háttérbe szorították, és Dallos Ferenc, a megyei tanács vb elnöke felszólította Gyurkó Lajost, a 3. hadtest parancsnokát, hogy számolja fel a tüntetést. Gyurkó Lajos először helyettesére, Gyulai Mihály ezredesre bízta a fel-
