Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 7-8. szám - Sági Norberta: Új falvak születése Kecskemét határában
146 beültessen, amihez a szükséges szőlővesszőt és gyümölcsfákat a város ingyen bocsátotta a telepesek rendelkezésére. Ez erősítette a telepesek lakóhelyhez való ragaszkodását. Kadafalva és Hetényegyháza A fenti alapelveket szem előtt tartva keresett a városi tanács 1902-ben mezőgazdasági munkásokat, napszámosokat újabb munkástelepek létrehozására. Ebben az esetben a cél nem egy városi birtok kialakítása volt, hanem – az egyébként nem nagy hasznot hozó – legelők, egyéb területek ily módon való értékesítése. Kada Elek polgármester bejárta a tiszamelléki községeket, és tájékoztatta az érdeklődőket az áttelepülés feltételeiről. Útját követően úgy találta, hogy a „legjobb telepítési anyag” Szegvár, Mindszent és Kistelekről „szerezhető”. Mindszentről és Kistelekről sokan jelentkeztek is a Kecskemétre való áttelepülésre. A kistelekiek eljöttek, és megnézték a Vágójárásban kijelölt területet, és az volt a kérésük, hogy jobb minőségű földet szeretnének kapni, mivel a talaj olyan rossz minőségű és annyira buckás, hogy annak elegyengetése pár évig is eltarthat. Ezért hajlandóak voltak többet is fizetni, és a törlesztést mindjárt az első évben megkezdeni. Kérték még azt is, hogy a földjük felét veteménynek használhassák, és hogy teheneik számára legelőt kapjanak. 42 1902. március 26-án Kada Elek polgármester Mészáros József tanácsnokkal Mindszentre és Szegvárra utazott, hogy az onnan Kecskemétre települni szándékozók viszonyairól, a „munkás-anyag minőségről” tájékozódjanak. Mint beszámoltak róla: „Habár mindkét község kitűnő termőtalajon fekszik, munkás népe különösen a tavaszi időben valósággal nyomorog […] Maga a munkás nép, akikkel érintkeztünk, józan, eszes és komoly gondolkozású. A két község munkásai között mindössze azt a különbséget észleltük, hogy míg a mindszentieknek nagy vágyásuk van az ide településre, a szegváriak aggódók, hogy röviden fejezzem ki magamat, félnek a homoktól…” 43 A jelentkezők összeírását követően, s miután a th. bizottság felhatalmazta a városi tanácsot a munkásházak építésére, elkezdődtek a telepkialakítási munkálatok. Ballószögben és Vágójárásban is 100–100 kh területet szánt a város erre a célra. 1902 márciusában kijelölték a házak számára a 2-2 holdas területeket. A szoba-konyha-kamra beosztású, sárfallal és nádtetővel készítendő lakóházak építésére árlejtést hirdettek, melynek eredményeképpen a két telep házainak megépítését két helyi mester nyerte el. 44 Az építkezéshez a város nádtermését és a városi erdőkben termett épületfát kellett felhasználni, a munkálatokban már a 42 MNL BKML IV. 1908/b, 5119/1931 (I.6052/901) Hivatalos kiadvány a munkástelepek felállítása ügyében tartott értekezlet jegyzőkönyvéből. 1902. január 4. 43 MNL BKML IV. 1908/b, 5119/1931 (I.6052/901) 44 A városhoz benyújtott iparos számlák és kifizetett előlegek, bérek alapján a következőket tudhatjuk a házakról: földszintes, szabad kéményes házak voltak ezek, melynek 100×70 cm-es, dupla, kétszárnyú, ki- és befelé nyíló szobaablakai és ugyanilyen magas egyszárnyú, kétfelé nyíló konyhaablaka, kétszárnyú kamraablaka volt. Minden ablak vasráccsal készült. Az ablakokat az asztalos egyszer fehérre festette, a falakat szintén lemeszelték. MNL BKML IV. 1908/b, 5119/1931 (I.6052/1901, 14364/902)
