Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 1. szám - Lengyel András: Szerkesztett-e a főszerkesztő? (Ignotus és a Nyugat viszonyához
95 irodalomfelfogás indokolatlan lett volna, s ne a modern magyar irodalom megerősítését szolgálta volna. Hogy pedig az adott pillanatban a szellemi élet melyik dimenziójában volt aktuális a kísérletezés, s melyikben a konszolidálás, az sok vonatkozásban máig nyitott kérdés. Annyi biztos, s ez Ignotus mellett szóló érv, hogy az irodalom terén sem szerencsés az esztétikai rablógazdálkodás. Az irodalmi szöveg előretörésének lehetőségét a szociokulturális viszonyokban célszerű megalapozni. Ha az „irodalom” nagyon előreszalad a szociokulturális viszonyokhoz mérten, az könnyen nem azt eredményezi, hogy az irodalom maga után húzza a viszonyokat, hanem azzal jár, hogy az irodalmi mű zárványszerűen elszigetelődik, majd elhal. Légüres térbe kerül. 6 Ignotus Steinberger Jankával kötött házasságának válsága 1913 nyarán kiéleződött, botrányba fulladt, majd de facto véget ért. (Beigazolódott korábbi, aforizmaként lejegyzett sejtelme-tapasztalata: „A házasság két szerető szívnek arra való egyesülése, hogy előbb megunják, majd meggyűlöljék s végezetre agyonkínozzák egymást.”) Ignotusban, a helyzetből való menekülésként, még a Németországba való kivándorlás gondolata is fölmerült. A Nyugat léte azonban ezzel megint destabilizálódott, július elején Fenyő Miksáék még Adyt is hazarendelték válságtanácskozásra. Ötletként fölmerült a Nyugat nak Hatvany kezébe adása is, de ettől Hatvany immár elzárkózott: „ A Nyugat-ot fölajánlották nekem. Mit csináljak vele! Tartsák meg! Egyék meg! ” (AEVL II. 231.) A laptulajdonos főszerkesztő így végül meggondolta magát, alighanem belátta, hogy „vénkecskeségéért” (ez Ady kifejezése volt a Somló Lili-kalandra) túlzottan nagy ár lett volna, ha a Nyugat emiatt megszűnik. Maradt tehát s vitte tovább a lapot. De érzelmileg nagyon leharcolt állapotban, s anyagilag is pluszterheket vállalni kényszerülve. A Nyugat ra fordítható energiái, legalábbis egy ideig, megcsappantak, s ez valószínűleg Osvát részleges szerkesztői reaktiválását vonta maga után. Osvát 1912 júliusa előtti túlhatalma ugyan (legalábbis amíg – 1918 novemberéig – Ignotus Magyarországon élt) már nem állt helyre, Ignotus bizonyos döntési jogköröket föltétlenül megtartott magának, de a Nyugat tényleges szerkesztésében, a jelek szerint, bizonyos elmozdulások bekövetkeztek. Hogy 1913 júliusától 1918 végéig a Nyugat szerkesztésében kik, s pontosan milyen arányban vettek részt, ki volt az elsődleges döntési lehetőségek birtokában, s ezzel hogyan élt, még további módszeres elemzést igényel. (A helyzet tisztázása, tegyük mindjárt hozzá, nem lesz könnyű.) Egy biztos: Ignotus legalább egy évig, 1912 júliusától 1913 júliusáig teljesen szuverénül maga szerkesztette a lapot, amelynek főszerkesztője és tulajdonosa is ő volt. JEGYZET Egy tervezett, de meg nem tartott előadás szövege. A hivatkozások ezért a szövegben csak a legszükségesebbekre terjednek ki. A háttérirodalmat itt, összefoglalóan adom meg. – A Nyugat ra vonatkozó nagy, de roppant „elegyes” irodalomból l. Kenyeres Zoltán: A „Nyugat” története rövid előadásokban . Új Írás, 1989. 2. sz. 3–26., Fenyő Mário: A Nyugat hőskora és háttere. Debrecen, 2001, Nyugat népe. Tanulmányok a Nyugatról és koráról. Szerk. Angyalosi Gergely–E. Csorba Csilla–Kulcsár Szabó Ernő–Tverdota György. Bp. 2009. Nyugat képeskönyv. Fotók, dokumentumok a Nyugat történetéből . Szerk. Kelevéz Ágnes és Szilágyi Judit. Bp., 2009, Buda Attila: A Nyugat Kiadó története. Bp. 2000. (főleg a pénzügyi viszonyokra vonatkozóan informatív). Igen sok releváns adatot ad az Ady-cikkek kri-
