Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 7-8. szám - Péterné Fehér Mária: „Üdvözlégy Császárunk!” (Ferenc József két látogatása Kecskeméten)
112 ber 21-én pedig Jankovich új tisztviselői kart nevezett ki. (Főbíró Csányi János, polgármester Gassich János lett.) 3 Az új megyehatóságok és járási hivatalok 1851-ben kezdték meg működésüket. 4 Az öt magyarországi kerület egyikébe, a Buda-Pesti kerületbe tartozó Pest megyét kettéosztották Pest-Pilis és – Kecskemét székhellyel – Pest-Solt megyére. Míg 1848 előtt Kecskeméten semmiféle hatóság – a városin kívül – nem volt, 1850-től kezdve itt működött a megyei hatóság, ide helyezték Pest-Solt megye törvényszékét, a pénzügyőrséget, azonkívül a cs. kir. csendőrség egyik szárnyparancsnokságát. Mindezen hatóságok elhelyezését a város volt köteles biztosítani. A városi tanács maga intézte a város belügyeit, eljárásaiért felelős volt együttesen és személyenként is. Többek között biztosítani kellett az itt állomásozó császári hadsereg, az itt működött 4. sz. katonai kórház ellátását. A temérdek élelmiszert a városnak kellett előállítania. A katonaság előbb fizetett érte, majd rekvirált, végül katonai karhatalommal lefoglalták a lakosság kenyerét, gabonáját, igás állatait. Kórház működött a piarista rendház épületében, a reformátusok líceumában és a katonai lovardában is. Csak 1851 márciusában költöztek ki az iskolákból a császári katonák. Már 1850. május 21-én a tanács így fakadt ki a szolgabírónak írt levélben: „…kénytelenek vagyunk fájdalommal tapasztalni, hogy minél nagyobb készséget tanusítottunk a város erejét túlzó közteherviselésben, annyival több teher rovatik reánk.” 5 Hiába panaszolták azt is, hogy a lakosoktól lehetetlen már élelmiszert beszerezni. Kecskemét elöljárói minden felsőbb fórumhoz – még magához a császárhoz is – folyamodtak aziránt, hogy a katonaság számára kiszolgáltatott termények árát térítsék meg a városnak. Ebben az időben a város által bérelt puszták tulajdonosai egymás után mondták fel a bérletet a várossal, megnehezítve ezzel a lakosság gazdálkodását, és egyben megélhetését is. A munkáskéz is kevés volt, sokan bujdostak, a magukat megadó volt honvédeket rögtön besorozták a császári hadseregbe. A szülők, hozzátartozók próbálták menteni fiaikat, vagy kiszöktetni a hadseregből. Ez utóbbi azonban nagy veszéllyel járt, mert könnyen rögtönítélő bíróság elé került, akit szökésen kaptak. Azokat viszont, akik ilyen szökött katonát elfogtak, 24 pengőforint jutalomban részesítette császári parancsra a főhatóság. 6 3 A tisztikarnak a következő esküt kellett letenni: „Én N. N. esküszöm az élő Istenre, hogy dicsőségesen országló I. Ferencz József törvényes királyomnak híve leszek, a törvénynek, s feljebbvalóim rendeleteinek engedelmeskedni fogok és hivatalos kötelességemet pontosan, s lelkiismeretesen teljesítem. – Isten engem úgy segéljen!” MNL BKML IV. 1504/c Kecskemét Város Tanácsának iratai. Közigazgatási iratok 1849. 3. f. No. 126. 4 Sashegyi Oszkár: Az abszolutizmus kori levéltár. Budapest, 1965. 27–41. p. 5 MNL BKML IV. 1604 A szabadságharcra vonatkozó iratok és nyomtatványok gyűjteménye XIII. 84. sz. irat. 6 1850. június 10-én osztrák mintára népösszeírás kezdődött Kecskeméten is. Eszerint a város lakóinak száma 44.110 fő volt. Ebből magyar: 43.413, rác: 84, zsidó: 613 fő. Kecskemét elöljárói túlzásnak tartották ezt a lakosságszámot. „ Ez a szám oly nagy – tiltakoztak –, hogy városunkban ennyi soha nem találtatott. ” A város által végzett összeírás szerint Kecskeméten és határában 5287 házban 8320 család, 32.308 lélek lakott. A pusztákon, tanyákon 939 családban 4256 fő élt. Így Kecskemét összes népessége 36.564 főt tett ki. Ebből 23.764 római katolikus, 11.090 helvét vagy református, 620 ágostai evangélikus, 99 görög nem egyesült, 991 izraelita felekezetű. Mindez az adózás szempontjából volt érdekes, 1850. november 1-jétől ugyanis érvénybe lépett az egyenes adózás ideiglenes rendszere. (Az egyenes
