Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 7-8. szám - Novák László Ferenc: Kecskemét, a Három Város gyöngyszeme
93 helyzet, a rendi viszonyok restaurációja megtörtént, a vármegye hivatala is zökkenőmentesen működhetett, korlátlan hatalmával élhetett, a parasztvármegye még továbbra is létezett, működött. A kőrösi magisztrátus számadásai között jegyezte fel a számadóbíró például 1747. december 23-án, hogy a „Paraszt Vármegyével való Vármegye Katonájának adtam f. 1,,10.” 48 Hogy milyen járatban volt errefelé a parasztvármegye, nincsen adat rá vonatkozóan, azonban érdekes, hogy Pest vármegye katonája, fegyveres embere is velük tartott, akinek ellátására fizetett neki a városi tanács. Valamilyen rendfenntartási, közbiztonsági ügyben járhattak el a fegyveres katona segédletével. Ilyen eseményről történik említés 1765-ben is. A vármegye körrendelete folytán, mivel a „Tettes N, Várgye Parancsolattyábúl Kis Kőrösi Tumultuansok meg fogattatásokra Nemesek és Parasztok küldettetvén”, 1766. július 19-én a kőrösi magisztrátus 9 forint útiköltséget fizetett nekik, s „Ugyan azoknak Puska Porra – »20«” dénárt adott a számadóbíró. 49 Kiskőrösön tehát valamilyen lázongás, „tumultus” történt 50 , aminek elfolytására már ugyan nem a parasztvármegyét mozgósították, hanem – mintegy nemesi felkelésként 51 – felfegyverzett nemeseket és parasztokat – mint korábban –, akiknek ellátásához a mezővárosnak is hozzá kellett járulnia. A mezővárosokban a paraszt név mint társadalmi kategóriára utaló név nem található meg. Például a nagykőrösi, vélhetően a kecskeméti, ceglédi – történeti kútfők az adózó lakosságot csupán vezeték- és keresztnév szerint említi, kézműiparosok – és egyéb foglalkozásúak – esetében a szakmát jelölve meg. Sem a cívis , sem a paraszt név nem fordul elő. A gazda név viszont igen, de nem társadalmi kategóriaként, hanem mint foglalkozás, illetve mint alkalmazási minőség: a város gazdájaként. A gazda feladata volt a mezőváros gazdálkodási dolgainak intézése, irányítása, szervezése. A város alkalmazta évről évre, fizette neki a járandóságát a többi város szolgálatában álló emberhez (prédikátor, oskolamester, szakácsas zszony, fejősjuhász, stb). Nagykőrösről említve példát, ismeretes, hogy 1630-ban „Mihály Gazda” bére 5 forint és 50 dénár volt, további járandósága pedig: „Egÿ szőld aba dolmani egi szur 1. Nadragh 2. umőgh 2 labra walo. Attunk a sarga abara nekj dn 60. Wöttünk 6 singh szőld posztot 6 Talleron. 3/1 singh sarga posztot […] az Czinalastul a’ Domaÿnak attunk dn 60”, amely kiadás 2 forint és 92 dénár összeget tett ki. 52 A polgár név is megtalálható a történeti forrásokban. A polgár nem az adózó lakosságot (cívis) jelentette, hanem azt az embert, aki valamilyen hivatali funkciót töltött be, valóságosan a külső tanács tagja volt. Ők is kaptak fizetést a városi tanácstól. Ugyancsak Kőrösről említhető, hogy 1635-ben „Polgár Petör” 48 MNL PML NkV SZK 1747/48. dec. 23. 49 MNL PML NkV SZK 1765/66. júl. 19. 50 A jobbágyok és a földesúr között a legelőfelosztás sérelmezése folytán támadt a lázongás. (Sz. Kőrösi Ilona szíves tájékoztatása.) 51 Az 1735. április 27-én Békésszentandráson kirobbant Szegedinác Jovanovics Péró-féle lázadás leverésére mozgósítás történt Pest vármegyében is, ekkor a nagykőrösi nemesek is „felkeltek”, hadba vonultak, Dabasi Halász Péter ezredes vezetésével 176 lovas katona vonult ellenük. Galgóczy Károly, 1896. 80. 52 MNL PML NkV SZK 1630/31. 24. pag.
