Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 7-8. szám - Novák László Ferenc: Kecskemét, a Három Város gyöngyszeme
88 jellegű állattenyésztést, kereskedelmet, kézműipart, a cívis társadalmi életformát. Nem véletlen, hogy Kecskemét kiváló tudósa, Váczy János tényszerűen, plasztikusan mutatja be a XIX. század végén, jellemzi a rokon vonásokkal bíró Három Várost, azok összetartozását. 34 A XX. század első felében Erdei Ferenc szociográfiai munkáiban, külön-külön jellemezve, ugyanakkor egészében együtt is szépen körvonalazódnak a mezővárosok sajátosságaikkal, arculatuk, társadalmuk, gazdaságuk különlegesnek mondható vonásaikkal. 35 A XVI–XVII. századi sajátos történelmi helyzet, a török hódoltsági állapot, a vármegye kényszerű távolléte teremtette meg az ún. „paraszt vármegye” intézményi rendszerét. Mint utaltunk rá, a magyar közigazgatás Pestről elmenekült a biztonságos királyi Magyarországra, Nógrádba (Nógrád, Fülek, Szécsény vára „hivatali” székhelyekkel), de a török–Habsburg „kettős hatalomnak” tulajdoníthatóan befolyása nem szűnt meg az alföldi, megszállt részek felett. 36 A XVI. század végén hatalmas pusztulást szenvedett a Duna–Tisza köze, falvak sokasága néptelenedett el, s lakossága keresett oltalmat a biztonságosabb törökök által oltalomban részesített mezővárosokban, vagy a törökök által kevésbé háborgatott vidékeken. A tizenöt éves háború (1591–1606) után a jobb helyzeti és helyi energiával rendelkező falvak újjáéledtek (pl. Monor, Ócsa, Kécske, Kürt, Várkony, Tószeg). A közállapotok biztonságát sok minden veszélyeztette. Vidékünkön gyakoriak voltak a végvári katonák túlkapásai, a lakosság sanyargatása, kóborlók, rablók támadásai. Ezek miatt is Pest vármegye az ún. „paraszt vármegyék” megszervezését tartotta szükségesnek. Egyes falvakban hadnagyot választottak, aki tizedesek segítségével mozgósította a helyi és környező falvak lakosságát veszedelem esetén. A „paraszt vármegye” fogalmának értelmezése érdekességet vet fel. Tulajdonképpen arról lehet szó, hogy a vidék, falvak földművelő lakossága, a „parasztság” által alkotott önvédelmi szervezet, amely a tényleges vármegye előretolt állásának tekinthető. A paraszt vármegye, mint katonai-rendőri szervezet élén a kapitány állt, s tizedesek biztosították annak működését, hatalmát. Mivel azonban korlátozott, rendfenntartási, biztonsági funkciókkal rendelkező szervezet volt, a „paraszt” megnevezése arra is utalhat, hogy a vármegyének mintegy „kistestvére”, valójában egyszerűbb szervezete, „előretolt állása” lehetett. A történetkutatás megállapítja, hogy már a XV. század végén a kialakult jobbágyság azonos volt a parasztsággal, a földművelők közösségével. Az 1514. évi nagy felkelés leverését követően a Werbőczi-féle törvénykönyv ( Tripartitum ) parasztokat ( rustici ) nevez meg, akiket a lázadás miatt „ mera et perpetua rusticitas ”- szal, azaz teljes és örökös parasztsággal sújtottak. Valójában röghöz kötötték, a parasztság örökös röghöz kötött jobbágyság állapotába került. „A XVI. század derekától kezdve aztán a rusticus-nak, illetőleg a magyar nyelven a paraszt-nak ezt a jobbágysággal való egyértelműségét egyre gazdagabban ömlő írott forrásokban, köztük most már latin nyelvű törvények és helyhatósági jogszabályok mellett a magyar 34 Váczy János, 1891. 35 Erdei Ferenc, 1937. 36 Szakály Ferenc, 1969.
