Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 7-8. szám - Novák László Ferenc: Kecskemét, a Három Város gyöngyszeme
86 azonban arra, hogy a XVI–XVII. században a birtokviszonyok javarészben a feledés homályába vesztek, ennek következtében a földesurak birtokvisszaszerzési törekvése elé szinte elháríthatatlan akadályok gördültek. A Keglevichek már 1702-ben igazolták birtokjogukat (Nagykőrös magisztrátusa meg is fizette a kamarának az ezért kirótt fegyverváltságot). 27 A Keglevich család a tényleges birtoklásért birtokkihasítási pert indított (1756-ban „ex usu”, majd 1772-ben „ex jure” proporcionális pert), azonban eredményt nem értek el, Nagykőrös királyi jóváhagyással megmaradhatott autonómiájában. Mint korábban is, fizetniük kellett a földbirtoklásért (cenzus), de végül is a földesurak arra kényszerültek a XIX. század elején – mivel távol éltek –, hogy eladják birtokukat Nagykőrös város közösségének. Ezt követően mehetett végbe a lakosság birtokmegváltakozása, a redempció. 28 Kecskemét is több földesúri családot mondhatott magáénak. Közöttük a Koháryak rendelkeztek a legnagyobb birtokkal, a mezőváros legtekintélyesebb urai voltak. Különösen a XVII. század közepétől – azután, hogy 1663-ban a törökök hatalmas támadásba kezdtek a „Szejdi-járás” során, Nagyváradot elfoglalták, de még északon Érsekújvár is a kezükre került – mindegyre erősítette befolyását a hódoltsági részek felett Pest vármegye, következésképpen Koháry István is a kecskeméti birtoka felett. A Koháryak számára nem jelentett gondot a birtokigazolás (mentesültek a birtokigazolás alól), hatalmuk alá vonták a mezővárost. Koháry István a földesúri bíráskodást is bevezette (még pallosjogot is szerzett 1712-ben), így a mezőváros közvetlen hatalma, irányítása alá került. Ennek ellenére azonban Kecskemét mezőváros-autonómiája nem szűnt meg, Nagykőrössel összehasonlítva azonban hátrányosabb helyzetben létezett. Mivel a mezővárosi tanács intézkedéseinek feljebbviteli joghatósága a földesúri úriszék volt, csak utána fordulhatott a magisztrátus a vármegyéhez, ellentétben Nagykőrössel, ahol a Keglevicheknek nem sikerült úriszéki bíráskodást bevezetni, így közvetlen feljebbviteli hatósága a vármegye lehetett. Koháry földesúri befolyása, hatalma nem bontotta meg Kecskemét mezővárosi egységét, autonómiáját. Jóllehet a földesurak – mint Kőrösön is – igazolták birtokjogukat, azonban ténylegesen nem voltak képesek közvetlen hatalmuk alá, magángazdaságukba vonni, majorsági gazdálkodásra berendezkedni. Ennek is betudhatóan, Kecskeméten is megtörténhetett 1834-ben a redempció, a kecskemétiek birtokmegváltakozása. 29 Kecskemét mezőváros törzshatára tehát a kecskemétiek birtokában maradhatott. A legnagyobb földesúr, a Koháry família a város területén nem alakíthatott ki magángazdaságot, csupán a pusztákon rendezkedhetett be uradalmi gazdálkodásra, így Szentlőrinc és Vacs pusztákon. 30 27 A tulajdonjog, a birtoklás jogosságának igazolása után a birtok értékének 10%-át kellett fegyverváltság ( Jus Armorum ) címén megfizetni: azaz a törökök kiűzéséért is fizetnie kellett a földbirtokosnak a Kamarának. 28 Novák László, 2006. 29 Novák László Ferenc, 2006. 30 Szentlőrinc Nagykőrös pusztája volt a XVIII. század közepén, amit Kecskemét rendkívüli módon sérelmezett, de végül is a mezőváros tulajdonába kerülhetett. Hornyik János, 1927. A pusztát a város
