Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 7-8. szám - Dokumentumok a Magyar Nemzeti Levéltár Bács-Kiskun Megyei Levéltára anyagából
62 dolgozt ák fel kríziseiket, miként használt ák ki lehetőségeiket. Hasznosabb tehát a részletek helyett arra figyelni, volt-e törekvéseiknek határozott iránya, volt-e környezet ük re kisugárzásuk, és volt-e teljesítmény ük nek íve . Ha megtett útjuk markáns, és fontosabb próbálkozásaik, eredményeik ebbe belesimulnak, akkor már a jövőj ük sem lehet kétséges. Ez az áttekintés Kecskemét esetében remélhetőleg mindhárom kérdésre választ adott. Egy rövid összegzés itt a végén talán mégsem felesleges. A kezdet a Déllő-tó partján létesült szálláshely volt, amely idővel állandó település – a korabeli meghatározás szerint – villa, majd falu, possessio lett, és 1368-ban pedig már mint oppidum került be a korszak közel nyolcszáz magyar mezővárosa közé. Későbbi emelkedését sosem a vak véletlen, nem valamely főúri szeszély vagy politikai konjunktúra határozta meg, hanem lakóinak szorgalma és a szerves gazdasági-társadalmi fejlődés. Kétségtelen, hogy Kecskemét helyét, hasonló társai közül történő kiemelkedését eleinte földrajzi helyzete szabta meg. Ez a számára nem rendkívüli adottság máig érezteti hatását. Egy másodlagos közlekedési gócpont is válhat ugyanis emelőerővé, segíthet egy településnek abban, hogy szűkebb és tágabb környezetétől újabb és újabb impulzusokat kapjon, hogy azután megerősödve azokra folyamatosan hasson, azokat fokozatosan mag ával emelhesse. Ezt a lehetőségé t Kecskemét immár hetedfél évszázad óta felhasználja, és ezt a feladatát folyamatosan ellátja. A török hódítás és néhány földesurának mohósága visszafogta ugyan szépen induló lendület é t, de még így is meg tudta őrizni a Homokhátságon belül irányítószerepét. T öbb kisebb mezőváros megelőzte ugyan közjogi téren, de a jelzett gáncsoktól megszabadulva a polgári korban gyorsan bepótolta ezt a lemaradást: t örvényhatósági jogú város, később megyeközpont, majd megyei jogú város lett, és ma is gazdaságát, népességét tekintve az ország egyik legjobban gyarapodó települése. Évszázadokon át nagyállattartásával vált az ország külkereskedelmének egyik bázisává, és tőzsérei révén a tájegységen belül annak szervezőjévé. A hódoltság után a belterjesebb növénytermesztés, a sokoldalú szakmai ismeretet követelő tanyás gazdálkodás, a zöldség-, a szőlő- és gyümölcstermesztés révén nyújtott mind bővebb árualapot külkereskedel m ünk számára, és hatott országosan is a gazdasági és a társadalmi fejlődésre. Társadalmi feszültségeit konfliktusok nélkül sorra meg tudta oldani. Nem véletlen, hogy Németh László Kecskemét eredményei alapján vázolta fel „kert-Magyarország” programját. A malom-, a konzerv-, majd a szeszipar után a modern technika és a közlekedéssel kapcsolatos iparágak váltak számára meghatározóvá. Mivel viszonylag korán iskolaváros lett, í gy szellemi és kulturális kisugárzása és hatékonysága mind figyelemre méltóbbá vált, az utóbbi fél évszázadban pedig még gazdasági súlyánál is erőteljesebb. E téren is belső erőforrásai emelték. Vonzásköre pedig sokrétűbbé, és nem csak a két folyam között vált mindinkább meghatározóv á . Tekintettel arra, hogy történelme során a külső erők és a váratlan események sokkal inkább gátló, semmint felhajtó erőként jelentkeztek, minden ok adott ahhoz, hogy Kecskemét és annak lakossága továbbra is bízzon sokirányú adottságaiban, elért eredményeiben. T ávlatos jövőjére magabiztosan tekint het, azt tudatosan épít heti.
