Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 7-8. szám - Dokumentumok a Magyar Nemzeti Levéltár Bács-Kiskun Megyei Levéltára anyagából
59 lemre méltó volt. Egyetlen példa: 1779-ben az őszi vásárra 5544 szarvasmarhát és 5284 juhot hajtottak ide. Hetivásárain hatvan-hetven kereskedő és kofa kínálta közel ilyen megoszlású portékáját. A pénzügyek lebonyolítása a polgári forradalomig nagyon visszafogott maradt. Bár a közbiztonság mindvégig kiegyensúlyozott volt, az ipar fejletlensége, a kereskedelem egyoldalúsága és a városra háruló súlyos terhek miatt a lakosság egyes rétegein belül a felhalmozás szerény maradt. Igazán nagy vagyont csak néhány kereskedő tudott összegyűjteni. Közülük is kiemelkedett Czollner Mihály és felesége, akik olyan tömegű pénzt és értékeket tudtak leleményes és sikeres vállalkozásaik révén profitálni, amelyből nemcsak örököseiknek jutott bőségesen, hanem szegényházat, kórházat, iskolákat és egyházakat is bőkezűen támogattak. A kölcsönzés csaknem a korszak végéig alkalmi jellegű és szűk körű maradt. Csak a polgári forradalmat megelőző évtizedekben jöttek létre az első pénzintézetek, amelyek iránt azonnal rendkívül nagy lett az érdeklődés. A polgári forradalomig tartó időszakban Kecskemét társadalma is számottevő változáson ment át. Az előző másfél évszázadra annyira jellemző migráció évtizedeken át most is fellelhető maradt, de jellege merőben más lett. Nem a létüket, életüket mentő tömegek zúdultak ide, hanem munkát és boldogulást kereső emberek, családok igyekeztek a betelepedéshez engedélyt szerezni. Iparosok és kereskedők százai, chirurgusok, tanárok, orvosok és patikusok sora jött hosszabb- rövidebb időre, és sok közülük le is telepedett. Ennek nyomán a más nemzetiségűek száma jelentősen megnőtt. Korábban csak a cigányság tért el szokásaiban, nyelvében a lakosság többségétől. Számuk azonban még a forradalom idején is alig haladta meg a százat. A görög és a zsidó kereskedők évtizedeken át tevékenykedtek a városban, de csak a század második felében kaptak engedélyt letelepedésre. A zsidók első zsinagógájukat 1817-ben, a görög kereskedők pedig ortodox templomukat 1829-ben építették fel. Szlovákok iparosként és nyári munkák végzőiként a szabadságharc befejezésétől ismételten érkeztek, és jelentős számban le is telepedtek. A reformkorban a piarista gimnáziumban a szegény sorsú szlovák gyerekek százai szerezték meg a műveltség alapjait és gyarapították nemzetiségük értelmiségét. A n émetajkúak közül legtöbben különféle mesterségeket űztek, ezért hosszú időn át könnyen kaptak letelepedésre engedélyt. A nemzetiségek még együttesen is a teljes lakosság elenyészően csekély részét alkották, de a város gazdasági életében mind jelentősebb é váltak. Többségük már az első generáció során asszimilálódott. A város lakosságának számával kapcsolatosan ezen időszakon belül is sok pontatlanság, megalapozatlan feltételezés vált ismertté. A szabadságharc lezárásakor a háborús veszteségek és a pestis miatt ötezernél többen aligha éltek itt. A dikális összeírások szerint az adózók száma 1707-ben 663 volt, és még 1725-ben is csak 767 adózót találunk. 1757-ben viszont – az ismételt súlyos pestisjárvány ellenére – már 2872 fő található a jegyzékben. Ezzel összhangban van az első pontosnak mondható, 1771-ben készült összeírás adatsora. A jegyzék alapján a város lakosainak száma 15.348 fő volt. A II. József kori összeírásban (1786) pedig számuk 22.677-re bővült, és az 1850. évi szerint már 39.834 lett. Az viszont
