Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 7-8. szám - Dokumentumok a Magyar Nemzeti Levéltár Bács-Kiskun Megyei Levéltára anyagából
57 Sokkal jelentősebbé vált viszont a későbbi évtizedekben a konyhakerti növénytermesztés, amely ugyancsak a reformkor vége felé kezdett mind szélesebb körben elterjedni. A növénytermesztésen belül azonban a leglátványosabb siker kétségtelenül a szőlő- és gyümölcstermesztés terén bontakozódott ki. Ezt nemcsak a rohamosan növekvő kereslet segítette elő, hanem a termelési kultúra igen komoly hagyománya és a széles körű szakismeret egyaránt. Ezenkívül ki kell emelni azt a tényt, hogy a mind fenyegetőbb futóhomok megkötése elengedhetetlen feladat lett a város számára. Ennek hatására a szőlő telepítésére a magisztrátus a korábbi terület többszörösét, 1600 holdat árusított ki. A korábban is tömegeket foglalkoztató igényes kultúra a mindinkább belterjesebbé váló mezőgazdaság húzóágazatává vált. P árhuzamosan növekedett a vele szorosan összenőtt gyümölcstermesztés is. Ez azonban a korszak vége felé egyre inkább különvált, és az önálló, többholdas gyümölcsösökről a végrendeletek és a vagyonleltárak sora emlékezik meg. C élszerű megemlíteni, hogy több évtizeden át sajátos sikert értek el az eperfaültetvények, amelyek a selyemhernyó-tenyésztés révén váltak egy időre tömegessé. A tudatos erdőgazdálkodást ugyancsak a futóhomok rohamos fenyegetése segítette évtizedeken át. Néhány évtized alatt a város határában 3700 hold erdőt telepítettek. A máig meglévő erdőink jelentős részének az alapjait ezekben az évtizedekben kezdték megvetni. Az állattartáson belül a rideg állattartás, a hatalmas puszták olcsó bérlete révén még csaknem fél évszázadon át megőrizte korábbi méreteit és gazdasági szerepét. Azonban a század második felében a baromban tartott jószágok száma fokozatosan visszaesett, és a nagy állattartás rovására – a textil- és a bőriparban jelentkező kereslet folyamatos növekedése révén – a juhtenyésztés vált mind fontosabbá. Az ősi racka juhokat egyre több gazda merinónyájra váltotta át. A század második felétől pedig részben az istállózó, részben pedig a kisállat tartás vált egyre elterjedtebbé. A békésebb évtizedekben a társadalmi munkamegosztás a falvakban és a mezővárosokban is figyelemre méltó módon bővült . Ezt eleinte a céhek számának növekedésén lehetett lemérni. Hangsúlyoznunk kell, hogy a XVIII. század nagyobb részében a céhek ezeken a területeken még a szakmaiság, a szakértelem és az igényesség terjedését szolgálták. Kecskeméten a számban is növekedő iparosok komoly anyagi áldozatok révén sorra szerezték meg a szükséges szabályzatokat. A borbélyok 1716, a szűcsök 1723, a szíjgyártók 1724, a takácsok 1725, az asztalosok és a lakatosok 1742, a gombkötők 1743, a kőművesek és az ácsmesterek 1779, a kerékgyártók 1785 és a molnárok 1817 folyamán szervezhették meg saját céhüket. A különféle szakmák, mesterségek száma természetesen ennél jóval nagyobb volt. Néhány újabb adat kiválóan érzékelteti az e téren lezajló folyamatot. Míg 1707-ben 13 szakmában 55 fő tevékenykedett, fél évszázad múlva, 1757-ben már 32 szakmát 242 fő űzött. A fejlődés ütemét jelzi, hogy nem egészen negyedszázad elteltével, 1780-ban már 46 szakmában 433 mester kereste kenyerét. A korszak végén pedig 67 szakmában 753 fő fizetett adót. A céheken kívül tevékenykedő mesterek számáról nincsenek adataink, pedig mindvégig számottevő igényeket tudtak kielégíteni. Érdemes utalni arra is,
