Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 1. szám - Gömöri György: Petőfi Sándor emlékkönyvi bejegyzései tükrében
85 pant intenzitását. És természetesen születik egy emlékkönyvi vers is, hosszabb a szokásosnál, a címe Sz. J. kisasszony emlékkönyvébe , keltezése Szatmár, 1846. október 8. Petőfi itt 26 verssorban kibont egy hasonlatot a napkeletre szálló felhőkről, amelyek „ megfürödnek... a hajnalnak sugártengerében ”, a vers végén azonosul ezekkel a hajnalba vágyó és ott elenyésző fellegekkel: „ Mint a felhők titkos sejtelemből / Napkeletre vándoroltam én is...” 41 Ami Júliát illeti, ő még nem biztos az érzéseiben, kicsit meg is ijesztheti a költő érzelmi támadása, különösen az, hogy Petőfi (életében először) mindent egy lapra tesz fel: beteljesülő szerelem, vagy (feltehetően) öngyilkos halál. Mint Illyés megjegyzi, Júlia még csak tizenhét éves, és nem minden versét szereti az „illemsértő” Petőfinek – ugyanakkor felismeri a szűk megyei életből való kitörés és a költőfeleség-szerepben rejlő országos hír lehetőségét, amennyiben elfogadja a szerelmes költő házassági ajánlatát. 42 Egyelőre Júlia haladékot kér – tavaszig. Legjobb barátnőjének, Térey Marinak írt leveleiből látszik, hogy már őt is megperzselte a „gonosz” és „szenvedélyes” Petőfi lángja, de még nem döntött, szembeszáll-e földbirtokos apjával, aki mereven ellenzi a szerelmi kapcsolatot, illetve a házasságot. Viszont a Nagykárolyban lakó Térey Marinak Petőfi hálás valamiért, amit nem mond ki, csak sejtet, abban a kis versben, amit T. M. kisasszony emlékkönyvébe címen vet papírra 1846. október 23-án: „ ...ha egy hosszú öröm lesz életem / Azt én, leányka, neked köszönhetem ”. 43 Bár az irodalomtörténet úgy tudja, Szendrey Júliát egy Riskó Ignác nevű fiatalember mutatta be először Petőfi Sándornak, Térey Mari volt az, aki felhívta a költő figyelmét a megyebálra, ahol Sándor az első rohamot indította Júlia ellen, és azzal, hogy a bál után a fiatalok Téreyéknél többször találkozhattak, fontos szerepet játszott a szerelem kibontakozásában, mondhatjuk úgy is: Mari sikerrel bábáskodott a kapcsolat megszületésénél. 44 November 10-én Petőfi búcsút vesz új barátjától, Teleki Sándor gróftól, és Pestre indul, de közben még megáll Debrecenben. Itt egyszerre három emlékkönyvi verset rögtönöz, ugyanazon a napon, alighanem ugyanabban a társaságban. Mindhárom címzett nő, egy asszony van köztük: Kovács Jánosné, és két kisasszony: E. R. és K. J. monogrammal. Igencsak alkalmi szövegek ezek, még az első köztük a legpetőfisebb, mert a jellem fontosságát hangsúlyozza, és arra kéri a fiatalasszonyt, nevelje majdani gyermekét jellemes embernek, a másik kettő kicsit édeskés biedermeier-szöveg, tele jókívánsággal a címzetteknek. 45 Nem fontos ezúttal, hogy tudjuk, kiket takar a két monogram. Egy név viszont hiányzik a debreceni verslistáról: a Prielle Kornéliáé, akinek kezét (hallván Júlia állítólagos hűtlenkedéséről) Petőfi azon nyomban megkérte, és csak egy technikai akadály (keresztlevél hiánya, a helyi református lelkész vonakodása) akadályozta meg abban, hogy a kedves kis színésznőt vegye feleségül. Nellike boldogan hozzáment volna Petőfihez, de ahogy azt Illyés Gyula észrevette, először is lódított, amikor azt állította a költőnek, hogy „betéve tudja minden versét”, másodszor pedig olyan rossz irodalmi ízlése volt, hogy abból csak heves összeveszés származhatott volna, ha valóban férjéül választja Petőfit. 46 Prielle Kornélia tehát emlékkönyvi hiányával marad emlékezetes ebben az írásban. 41 i. m., 608. 42 Illyés, i. m., 280. 43 Petőfi, i. m., 618–619. 44 eccehomo.hupont.hu 45 Petőfi, i. m., 628–631. 46 Illyés, i. m., 290–291.
