Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 7-8. szám - Gyáni Gábor: Helytörténet és országtörténet: kapcsolatuk alakulása
14 átalakulás” teljes társadalomtörténetét. 38 A strukturális történetírás igényeihez (és témaválasztásához) szabott várostörténet-írás említett változata azzal lépett tovább fogalmi síkon, hogy a várost (a helyet) immár nem csupán az érintett társadalmi folyamatok színtereként, hanem azok éltető közegeként vette számba. Ez a belátás pedig a történész számára azt sugallta, hogy a város a maga szocio- fizikai környezetével amellett, hogy teret ad valaminek, egyszersmind létrehozza a modernként felismerni vélt társadalmi jelenségeket. Ez alapon a strukturális szemléletmóddal átitatott új várostörténészek a mobilitásról, mint par excellence városi folyamatról kezdtek beszélni. 39 S ezzel mintegy megelőlegezték a későbbi paradigmaváltást, amely újabban mint térbeli fordulat (spatial turn) vált közkeletűvé. 40 A szintetizálási kényszer, a szinoptikus látásmód igénye továbbra sem csillapodott azonban, ami a mikro- és a makro összehangolására, a kettő integrálására vonatkozó eltérő javaslatokban nyilatkozott meg. Pierre Goubert elgondolása szerint a helyi mélyfúrások diffúz eredményeit monografikus tanulmányok formájában lenne tanácsos rendszerbe foglalni. Meg is jelölte a feladat elvégzésére szerinte legalkalmasabb francia kutatóintézeteket, jóllehet némileg borúlátó volt a munka kivitelezését illetően. 41 Hasonló gondok foglalkoztatták az amerikai új várostörténet egyik alapító atyját, Stephan Thernstromot is, amikor az egyes városi esettanulmányok kumulativitását mérlegelve reális veszélyként említette, hogy a helyi kutatási eredmények többnyire kimerülnek egymás utánzásában. Felettébb kívánatos lenne persze, hogy a kvantitatív társadalomtörténeti tanulmányok eredményeit általánosabb érvényű kategóriákba vonhassuk össze (aggregáljuk őket), amely az összehasonlíthatóság talaján biztosítja a megfigyelések kumulativitását. Ugyanakkor egy már előzetesen megállapított mintázat normaként való ilyetén rögzítése, az a kívánalom, hogy az egymást követő egyedi kutatások mind egymáshoz idomuljanak, nem feltétlenül teszi vonzóvá ezt a történetírói gyakorlatot. Miközben roppant fontos az általánosíthatóság érdekében elérendő kumulativitás követelménye a struktúratörténeti beállítottságú történész számára, az ezzel szükségképpen együtt járó mechanikus megismerési eljárás könnyen kiolthatja a történeti kutatásból az innovációt és az eredetiséget, ami az egyedi történelmi minták felismerésében, az ún. idiografikus történetírás művelésében szokott leginkább megnyil38 Hasznos áttekintéssel szolgál erről: Stephan Thernstrom: The New Urban History . In: Charles F. Delzell, ed.: i. m. 43–51.; Gyáni Gábor: A várostörténet-írás új irányzata . A New Urban History. Történelmi Szemle, 1978/3–4. 588–601.; Bácskai Vera: Várostörténet . In: Bódy Zsombor–Ö. Kovács József, szerk.: i. m. 245–259. 39 Theodore Hershberg: The New Urban History: Toward an Interdisciplinary History of the City. In: Uő, ed.: Philadelphia. Work, Space, Family, and Group Experience in the 19th Century. Oxford University Press, Oxford, 1981. 20. 40 Simon Gunn–Robert J. Morris, eds.: Identities in Space: Contested Terrains in the Western City since 1850. Leicester University Press, Ashgate, 2001; Gyáni Gábor: Budapest – túl jón és rosszon. A nagyvárosi múlt mint tapasztalat. Napvilág, Bp., 2008. 9–21. 41 Pierre Goubert: i. m. 124.
