Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 6. szám - Kovács István: A halálra ítélt osztály küzdelme Erdélyben (Margittai Gábor: Tiltott kastély)
125 bet értekeznek arról, hogy a kastélyos urak a Székelyföldön nem egyenlők egy erdélyi vármegyei kastélyos úrral, egy Bánffyval vagy egy Bethlennel. Ez a kastélyfogalom is relatív, hiszen sokszor kúriáról van szó. De abban megegyezhetünk, hogyha három-négyszáz négyzetmétert meghaladó az épület alapterülete, kőből vagy téglából van, elkülönül az asszony és az úr szobája, és területek is tartoznak hozzá, a birtokközpontban udvarházak állnak, akkor megadjuk nekik, hogy székelyföldi főnemesekről van szó.” Margittai Gábor egy ilyen főnemest mutat be báró Apor Csaba személyében, aki miközben rendbe hozta a páratlan falfestményeket elénk táró kastélyát, kilencvenegynéhány évesen is energikusan vezeti a csődbe ment kollektívtól visszaszerzett gazdaságot. Ő szögezte le egy, az ezredfordulón kelt írásában: „Jövőnket és utódaink jövőjét itt kell biztosítanunk. Ezt a jövőt itt kell megalapozni, ahol születtünk, és élni szeretünk. Ehhez elsősorban a gazdasági alapot kell megteremtenünk. Nem adhatunk fel semmit, ami jogos tulajdonunk volt, mert ez saját életünknek alapja.” Margittai Gábor csodálatos jellemű emberek sorát mutatja be könyvében: Soós Zoltán múzeumigazgatót, Bethlen Anita grófnőt, Mikes Borbála grófnőt, Kónya Máriát, a nagyenyedi Bethlen Kollégium történelemtanárát… A hosszan gyarapítható névsort Teleki Gemmával zárhatjuk, „aki amikor elvették tőlük Sáromberkét, és így nem kellett törődnie a sokszobás kastély nyűgjeivel – az Afrika-kutató Teleki Sámuel egykori lakhelyével –, fogta magát, és felköltözött egy szekrény tetejére, ott töltötte éjszakáit néhány éven át” . Amikor a család történetét kutató Marosi Ildikó megkérdezte tőle, miért nem telepszik át Bécsben élő lányához, ezt válaszolta: „Inkább dolgozom kertésznél, minthogy a Schönbrunn árnyékában eltartott legyek.” Bánffy Farkas, a pesti Műegyetem közlekedésmérnöki szakán ipari és szállítási logisztikusként végzett. Mi vette rá, hogy a teljesen romos fugadi várkastélyt jogos tulajdonosként birtokba vegye, s a hozzá tartozó erdőkért, szántókért perbe szálljon? A magyarlapádi nyári tánctábor. Ahogy Margittai Gábor írja: „Először csak ellátogatott a magyarlapádi nyári tánctáborba, aztán törzsvendég, majd a tábor vezetője lett, a helyi tánccsoport megszervezője, aki számos országban turnéztatta a falusi fiatalokat. Ezzel nemcsak arra teremtett lehetőséget, hogy kiszabaduljanak zárt szórványlétükből és világot lássanak, hanem a Ceauşescu-korszakban nevelkedett szülőket is arra biztatta, hogy elhiggyék, hagyományaik komoly és piacképes értéket jelentenek.” Vagyis, hogy érdemes magyarnak megmaradni. Külső Magyarok, 2016
