Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 6. szám - Bíró-Balogh Tamás: Baka István könyvtárának dedikált köteteiről
100 A lényeg, hogy manifeszt módon kifejezi az összetartozást, következésképpen az ajánlássorozat egy manifeszt kapcsolathálózatot tükröz.” 3 Baka István könyvtárában 357 dedikált kötetet találtam (ez a szám még egy-kettővel bővülhet). A kapcsolatháló elemzése szempontjából tökéletesen mindegy, hogy a tétel különlenyomat vagy vaskos regény, minikönyv vagy többkötetes lexikon. A 357 ajánlást 198 személy írta. Az összes dedikáló közül 180 magyar alkotó, 18 pedig külföldi: 10 bolgár, 5 orosz (köztük, két kötettel, Viktor Szosznora), 2 grúz és egy román szerző. Az első ajánlás 1974-ben keltezett, az utolsó 1995-ben, éppen két héttel Baka halála előtt. Ha a dedikálókat aszerint csoportosítjuk, ki hány ajánlással van jelen az adatbázisban, akkor megrajzolható Baka István irodalmi kapcsolatrendszere. Egyszerűen szólva: minél több dedikációt írt valaki neki, annál erősebb kötéssel kapcsolódott hozzá. Ha eszerint tagoljuk a rendszert – koncentrikus körökkel lehetne legjobban érzékeltetni, melyek középpontjában Baka István van –, akkor tőle legtávolabb a legkevesebb dedikációt adók, míg legközelebb a több munkájukat ajánló szerzők állnak. Itt rögtön érdemes egy példával megvilágítani egy ellenkező esetet. Mert a dedikációk rajzolta kép, ha csakis és kizárólag ezeket vesszük alapul, csalóka. Ahogy Lengyel András írja: „A dolog természete szerint azonban az ilyen kapcsolathálózat nem adja vissza a network középpontjában elhelyezkedő egyén valamennyi releváns kapcsolatát. A nem-irodalmi – baráti, rokoni stb. – kapcsolatok kimaradnak belőle. Sőt, aki nem írt könyvet, vagy nem az adott időszakban adta ki művét, értelemszerűen szintén nem dedikálhat – tehát kimarad a »megfogható« kapcsolathálóból, bármily fontos szerepe legyen is az egyén életében. Azaz: az ajánlássorozat csak az egyén irodalmi kapcsolatait tükrözi, azokat is csupán »minősített« esetekben.” Ilia Mihály példája a legjobb igazolás erre: ő soha nem gyűjtötte saját írásait kötetbe, így nem is dedikálhatta azt Bakának, így nulla dedikációval neki ebben a kapcsolathálóban nem lenne helye. Ugyanakkor tudni lehet, hogy nagyon is erős kötés volt Baka és közte. Ez egyrészt köztudott, másrészt számos dokumentum is utal erre; most csupán a másik hasonló sorozatból, a Baka által írott dedikációkból idéznék kettőt. A Magdolna-zápor ba írott első ajánlás így szól: „Ilia Mihálynak, / ama négy ember / egyikének, akik nélkül / e kötet versei – és szerző- / jük személyisége – nem / lenne olyan, amilyen” , majd’ húsz évvel később pedig ekképp ajánlotta a Sztyepan Pehotnij testamentumát: „Ilia Mihálynak / a régi és megkülönböztetett / baráti szeretettel, negyed- / százados figyelmét megköszönve” . Ezt szem előtt tartva, könyvtárának dedikált kötetei, azaz a „minősített esetek” alapján Baka István irodalmi kapcsolatrendszere így fest: A legtöbben, 117 dedikáló mindössze egy kötettel van jelen, ezek az ún. gyenge kötések, amikor például az ajánlást egy alkalmi találkozás szülte, vagy „csak” egy távoli tisztelő küldte. Két kötettel 42-en (köztük pl. Csordás Gábor, Faludy György, Esterházy Péter, Ferencz Győző), három kötettel 16-an (pl. Bella István, Buda Ferenc, Grezsa Ferenc, Kovács András Ferenc, Parti Nagy Lajos), négy kötettel 8-an (pl. Annus József, Balla Zsófia, Darvasi László, Mészöly Miklós, Szőke Katalin) vannak jelen. Számszerűleg is erős kötésnek minősülnek azok a kapcsolatok, akik öt vagy ennél több kötetet adtak Bakának. Összesen 15 ilyen szerző van. Öt kötetet 4-en adtak (Ágh István, Fodor András, Kiril Kadijszky és Tarján Tamás), hatot szintén 4-en (Kántor Péter, Pintér Lajos, Temesi Ferenc és Utassy József), hetet mindössze csak 2-en (Kerék Imre és Markó Béla). A legbelső kör pedig így alakul: nyolc dedikált kötetet 3-an adtak (Nagy Gáspár, Szepesi Attila és Zalán Tibor), tízszer dedikált Töttős Gábor és tizennégyszer Géczi János. A kapcsolatrendszert szociológiai módszerekkel többféleképpen lehet bontani és vizsgálni. Az életkor, a lakóhely, a nemek aránya, az irodalmi tevékenység jellege, az iskolai 3 Lengyel András: A dedikáció-kutatás lehetőségei . Irodalomismeret, 2001/1–2. 67–71.
