Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 6. szám - Lengyel András: Egy „könyvszerűtlen” perióduszáró könyv: az Olvasás közben
71 Lengyel András Egy „könyvszerűtlen” perióduszáró könyv: az Olvasás közben 1 Az Olvasás közben 1906-ban jelent meg, abban az évben, amikor Ignotus, másfél évtized után, megvált A Hét től, amelynek addig jellegadó munkatársa volt. Ez az időrendi egybeesés, akár a véletlen számlájára írjuk, akár törvényszerűséget látunk benne, perióduszáró munkává teszi könyvét. Az Olvasás közben egy pályaszakasz összegző műve. Méghozzá egy olyan pályaszakaszé, amely Ignotus írói megszületését és irodalmi s intellektuális autoritássá válását eredményezte, s amely egyben a magyar kultúra történetében a nagy és gyors változások időszaka volt. Ignotus írói kibontakozása, A Hét meghatározó médiummá válása és, ezektől nem függetlenül, a „modern” habitus elterjedése és pozícióinak egyre szélesebb körben való megerősödése ekkor egybeesett. Ez az időszak természetesen még nem az irodalmi modernitás látványos diadala volt, ez még csak az előtörténet részét alkotta, de minden, amit a Nyugat megszületése (1908) szimbolizál a magyar irodalom történetében, ekkor készülődött: ekkor születtek meg és halmozódtak föl azok a közös tapasztalatok, amelyek új igényeket és várakozásokat szültek, s új kulturális attitűdöket teremtettek. S ennek a modernizációs folyamatnak az egyik legismertebb, ha nem éppen a legismertebb, már-már emblematikus „frontembere” kétségkívül Ignotus volt. Éles esze, írni tudása, harcvállaló bátorsága (amelyhez pragmatikus bölcsesség is társult), és nem utolsósorban sokoldalúsága szinte predesztinálta erre a szerepre. Ekkor nem csak, s elsősorban nem is író s költő volt (ami szíve szerint lett volna), hanem mindenre gyorsan, okosan, a közhangulat mozgását is fölmérve reflektáló intellektus. Tapasztalatkimondó és -feldolgozó, eszmetermelő és habitusalakító. Azaz szerepe egyszerre volt szűkebb és tágabb, mint a hagyományos írószerep – de akkor, ebben a felemás, átalakuló, folyamatosan változásokat hozó periódusban, amikor még semmi sem volt készen, de minden érlelődött, erre volt szükség. Az Olvasás közben , hadd előlegezzünk meg ennyit róla, ennek a periódusnak egy összegző dokumentuma. Árulkodik a periódusról, a szerző észjárásáról, s (ellentmondásos) előfeltevések többé-kevésbé koherens halmazaként előlegezi mindazt, ami ezen a már „modern” bázison, esztétikummá formálva, a modern irodalomban hamarosan megszülethetett. Érdemes tehát egy kicsit elidőzni elemzésével. 2 Az Olvasás közben nem ellentmondások nélküli könyv – már kivitelezése és „tartalma” között is rejtett feszültség van. A könyvet a már akkor is patinás Franklin Társulat adta ki, borítótáblája masszív, kemény kötés, papírja a szokásosnál vastagabb, az egész könyv inkább „klasszikus”, mint „modern” terméknek látszik. „Tartalma” ehhez viszonyítva, már
