Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 6. szám - Tőry Klára: Korniss Péter pályaíve
48 1975-ben a Corvina Kiadó négy nyelven jelentette meg Elindultam világ útján… 19 című könyvét, melynek fejezetei 20 magyar népszokásokat mutattak be. A szerzőnek Balázs Béla-díjat hozó könyvet Csoóri Sándor előszavában hézagpótló műnek nevezte. Következő, 1979-ben megjelent, fekete-fehér képekből összeállított, mesterien szerkesztett, tartalmában és formálásában egyaránt hihetetlenül egységes könyve, a Múlt idő . A Bibliá ból idézett mottóra épül: „Ideje van a születésnek és ideje a meghalásnak… ” 21 Az örök emberi kapcsolatok és a közösségek értékőrző világáról, az élet törvényszerű, természetes rendjének a születéstől a halálig ívelő, annak munkájával, örömeivel és keserveivel teli folyamatáról, minden ember sorsáról szóló mű Korniss emberközpontú ábrázolásmódjának kiteljesedése. Ő maga is ezt fogalmazta meg: „Amikor a dokumentáláson túl akarok lépni, akkor az azt jelenti, hogy közelebb akarok kerülni az emberhez.” 22 … „Új könyvemet úgy próbálom felépíteni, hogy ott a gondolatok mögöttes csengése mélyebbre mutasson az ábrázolt jeleneteknél; az emberi kapcsolatoknak egy mélyebb szintjét érje el azáltal, hogy több kép egymással feleselve újabb és újabb asszociációkat enged.” 23 A könyvről írt kritikájában Végvári Lajos szerint „felvételei egyenesen fotókönyvbe kívánkoznak. … Korniss kimondottan képalakító tehetség, aki képzőművészeti megoldásaival rokon formai stabilitást, tisztaságot és világos fogalmazást tud adni fotóinak. … Képei rendkívül természetesek, s ez a természetesség mégis egy magasrendű vizuális kultúra öltözetében jelenik meg. 24 … a képek egymást támogató sorozatával az egyedit általánossá tette.” 25 A Múlt idő az eltűnő paraszti világ fényképezésének korszakát foglalta össze és zárta le. Mint utószavában írja: „…egy olyan paraszti világról, mely egyre távolabb kerül tőlünk. Főszereplői kortársaink. Gyengédségük, elkeseredésük, jókedvük, szomorúságuk mindannyiunké – de életviszonyaik lassan már múlttá válnak.” 26 Eltűnőben lévő kultúrákkal foglalkozott Korniss következő, Vörös Felhő földjén 27 című könyvében is. 1976-ban az ENSZ fotópályázatának egyik nyerteseként meghívást kapott Kanadába, majd kiállításai nemzetközi sikere után 1977-ben az USA-ba, ahol meglátogatta a legjellegzetesebb indián rezervátumokat. A közösségi kultúra felbomlásának utolsó stádiumát, a rezervátumokban a túlélő törzsek töredékeinek vegetálását örökítette meg. Szeretetteli, de őszinte kíméletlenséggel mutatta meg, hogyan tengődnek, milyenek is ma valójában a May Károly és Cooper által romantikus hősökként elképzelt indiánok. Könyve utolsó szavaiban felcsillantja a megmaradás reményét: „…ragaszkodásuk saját földjükhöz, kultúrájukhoz segíthet önmaguk megőrzésében. Egyszóval: a fennmaradásukban.” 28 Kornisst továbbra is az a kérdés foglalkoztatta, hogy hogyan lehet az átalakulóban lévő parasztság sorskérdéseiről szólni, a változásokat bemutatni, mi lett a felbomlott közösségekkel, mi történt a közösségekből kiszakadt emberekkel. Tanulmányt is írt erről a World Press Photo alapítvány esszégyűjteménybe Az eltűnő kultúrák megőrzéséről címmel. 29 Korniss újabb tíz 19 Elindultam világ útján… Magyar népszokások (Előszó: Csoóri Sándor, néprajzi jegyzetek: Novák Ferenc) Corvina, 1975. 20 Húsvét, Gyermekjátékok, játékos szokások; Leányöltöztetés; Fehérgyász; Busójárás; Szüret; Temetés; Fejfák; A táncházban; Betlehemezés. 21 Ótestamentum. A prédikátor könyve, 3, 1–6. 22 Gera Mihály: Beszélgetés... i. m. 19. o. 23 Beszélgetések a sorozatról. Korniss Péter, Fotóművészet, 1977/1. 27. o. 24 Végvári Lajos: Korniss Péter: Múlt idő. Fotóművészet, 1980/2. 47. o. 25 Végvári Lajos: i. m. 48. o. 26 Korniss Péter: Múlt idő i. m. 27 Korniss Péter: Vörös Felhő földjén . É szak-amerikai indiánok között. Corvina, 1982. 28 Vörös Felhő földjén i. m. 48. o. 29 Korniss Péter: Az eltűnő kultúrák megőrzéséről . Fotóművészet, 1988/4.
