Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 6. szám - Tőry Klára: Korniss Péter pályaíve
44 Tőry Klára Korniss Péter pályaíve A legjobb időpontban, a megnyitó napját követő reggelen voltam Korniss Péternek a Nemzeti Galériában megnyílt Folyamatos emlékezet című életmű-kiállításán. 1 Teljes nyugalomban, átszellemülten lehetett végigkövetni azt a kerek egységbe foglalt, 50 évet átfogó, hatalmas ívet, mely életművének legfontosabb vonulatát, munkásságának vezérfonalát adja. Mondhatni, ihletett két óra volt, mintha a szivárvány hídján lépdelne az ember, egyre feljebb és feljebb. Az öt nagy sorozat szisztematikusan haladva azt a változási folyamatot követi végig, amely a hagyományos, közösségi életet élő paraszti életforma értékeinek őrzésétől, annak fokozatos felbomlási stádiumain át, a globalizálódó világ hatásainak befogadásáig, többnyire eltűnéséig halad. Korniss munkássága középpontjában ennek érzelemgazdag, szeretetteljes dokumentarista ábrázolása áll. Sohasem kívülről szemlélve fényképezte témáját , hanem mindenkor érzelmileg azonosult vele. „Korniss Péter egyszemélyes intézmény … az a konok kitartás, amivel választott témáját megközelíti, pillanatnyi megingás nélkül tartva magát saját erkölcsi-etikai zsinórmértékéhez, az talán példa nélkül álló” 2 – írta róla Tímár Péter … „Kevés embert láttam annyira azonosulni önként vállalt és reá rótt feladataival, mint őt. … megvalósított céljai kivétel nélkül eszmei célok voltak, nem hivatalról, hatalomról, pénzről szóltak, hanem értékről, szépségről, emberségről, igazságról.” 3 „Nemcsak fotótémában, hanem társadalmi kérdésekben is gondolkozik, és minden témát rendkívül emocionálisan közelít meg” – hangzott el a megnyitón. „Hiszem azt, hogy egy fotográfusnak, aki sosem akart, és nem is tudott kívülálló lenni, benne kell lennie a társadalom szellemi áramlataiban, ki kell fejlesztenie magában egyfajta érzékenységet a társadalom problémái iránt” 4 – mondta a magát ’hosszútávfutónak’ valló Korniss, a társadalmi változásokra nyitott, azokat folyamatosan elemző, saját képi világot kialakító alkotó. Témái kiválasztásában, a látottak értelmezésében annyira tudatos művész, céljai megfogalmazásában annyira pontos, hogy nagy kísértést éreztem, hogy ezt az írást kizárólag az ő idézeteiből állítsam össze. Munkái formailag is tökéletes, természetes megformáltságát nézve úgy tűnik, hogy miután rátalált az őt érdeklő tematikára, annak rendje-módja szerint készítette a közönség örömére az egymást követő képsorokat. Pedig nem így volt. Kornisst nem hordozta tenyerén a sors, pályája kezdetben nem ígérkezett diadalmenetnek, s később is voltak kereséssel, kétségekkel, kínlódással teli szakaszai. Egész életét meghatározó benyomásait Erdélyből hozta magával, emberi tartása, mindenki felé tisztességes, őszinte nyitottsága, 1 Folyamatos emlékezet. Magyar Nemzeti Galéria, 2017. 09. 29. – 2018. 01. 07. A Magyar Nemzeti Galéria történetében először szentelt kortárs fotográfus munkásságának reprezentatív kiállítást. 2 Tímár Péter: Könyvespolc: Korniss Péter: Kötődés (1967–2008) Fotóművészet, 2009/1. 132. o. 3 Tímár Péter: Erdély utolszor? Korniss Péter új képeiről, Fotóművészet, 1998/3–4. 3. o. 4 Idézi: Szabolcs Katalin: „Nem tudok kívülálló lenni” , Beszélgetés Korniss Péterrel. Fotóművészet, 1989/3. 41. o.
