Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 6. szám - Juhász Ferenc: Napló (1984 – közreadja Juhász Ferencné dr. Kilián Katalin)
38 képzőművészeti főiskolásnak, nekem mesternek, Hantai Simonnak, akit rajongásig szerettem és tiszteltem, kis paprika-piros szakállára, szeplős fejére, cinóber-piros hajára, gyors lobogó mozdulataira, tettre-buzdító barátságára, a legnagyobb fokú önzetlenségére gondolva. Bemutatott fiatal festőbarátainak, elvitt a Főiskolára, levelezett velem, beavatott élete legbensőbb titkaiba. 1945 őszén már mindketten Budapesten laktunk, én az Üllői úton, barátom megnősült és a Damjanich utcába költözött, egy félig romos lakásba, ott töltöttem én is estéim nagy részét kisebbségi-komplexusok szövevényivel lelkemen, titkolt elrendelés-tudattal.” Hantai Simon 1948-ban, a Római Magyar Akadémia ösztöndíjasaként hagyta el az országot, 1949-től Párizsban élt és dolgozott. Juhász Ferenc első versei 1947. decemberében jelentek meg, 1951-ben Kossuth-díjat kapott. „Ha térben távol is voltunk egymástól: szeretetünk volt az az aranyhíd, amin egymáshoz jártunk. Levélben, telefonon, párizsi bolyongásainkon.” Az első újratalálkozásra 1960-ban került sor, amikor Juhász Ferenc a British Council meghívására, írótársaival Londonba ment, majd hazafelé, Párizsban megállva kikényszerítették, hogy több hétig ottmaradhassanak. Addigra Hantai már szakított a szürrealistákkal – Bretonnal –, már Georges Mathieu-val volt közös kötésben. Ez volt a Sexe Prime ideje. (A festő és családja 1960-ban még a Cité de Fleurs-ben lakott, ide érkezett meg Juhász Ferenc Hantai Édesanyjának a szülőhelyről, Biáról hozott csomagjával.) Hantai ismét valami újat talált ki a festészetben, művészete addig sem volt beilleszthető a háború utáni francia festészet uralkodó irányzataiba. Újat talált ki, a látás elé a tapintást helyezve, hajtogatással végzett festészete egyedülálló utat jelölt ki számára. Ez a Pliage. A vásznat földre helyezve hajtogatta, csomózta, majd befestette, szárította, simította. 1960 és 1982 – az önkéntes visszavonulása – között a Pliage munkák 4 nagy sorozata alatt változott a méret, a szín, míg el nem jutott a fehérig, ami számára a legfontosabb volt. A fehér a befelé-fordulás. Ezeket a stációkat, a töprengés állomásait meséli el barátjának 1984 őszén – akit 5 éve megint nem látott –, amikor Juhász Ferenc újra Párizsban jár. De beszámol megkísértéseiről is, például mikor egy katedrális háborúban elpusztult óriás üvegablakaiba kérték, csináljon „függőlegesen kifeszített üveg-virágoskertet”. Egy másik felkérés alkalmával a Louvre üres termeinek fehér mennyezeteit kellett volna befestenie. Etikai meggondolások alapján ugyanúgy visszautasította ezeket, mint ahogy annak idején Juhász is, amikor egy új Himnusz megírására akarták rávenni. A csábítás ugyanakkor beindított egy gondolatsort, akkor is, ha eleve megvolt a visszautasítási válasz. Így született a költő életművében a Himnusz töredék , míg a festő elképzeléseiben az itt olvasható kivitelezési lehetőségek tervei. 1984 szeptemberében Juhász Ferenc éppen befejezte a Dante ihletésű époszát, a Halott feketerigó t, melynek borítóján Hantai Simon ’70-es években készült, a Tabulák sorozat óriás képe látható, mintha egy nagy kockás abrosz lenne, vagy a Mama sváb köténye az „ősképlet”. Ez a Pliage technikával készült rács-struktúra a költő gondolatai szerint maga a létezés-egész, ahol a rácsokban, ketrecekben mi, emberek vagyunk a foglyok, de az erő is. A mindenség elmélet így szövődik a költészetben és a festészetben. Juhász Ferencné dr. Kilián Katalin
