Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 6. szám - Juhász Ferenc: Napló (1984 – közreadja Juhász Ferencné dr. Kilián Katalin)
36 Juhász Ferenc Naplója / 1984 1984. szeptember 17. ¾ 11-kor délelőtt szállt föl a repülőgép Párizs felé. Sűrűség a gépen. Két ember közé beszorítva (nő és férfi) ültem végig a kétórás utat. Párizsban a repülőtéren M. Reuier (Lívia) fogadott. Régi kedves ismerős, tolmácsom volt annak idején (1964–1965?). Hotel, mindenféle elintézendő ügyek. A külügyi hivatalból (a meghívó) fölhívtam Simont. Simon percekig hallgat, nem tud megszólalni, aztán megállapodunk: értem jön a szállodába délután ötre. Mire ideérünk (Montparnasse) Simon már itt van, öltözve ugyanúgy, mint 1979-ben, szőrös, öreg, meghatódott. Én is. Elmegyünk hozzájuk. Útközben egy hatalmas park – Samuel Beckett sétált itt az előbb, „az öreg”, mondja Simon, „találkoztam vele, itt szokott sétálni, itt nem ismerik föl, itt nem zavarja senki”. Náluk (14 Georges Braque). Repkényes ház, mint a Rózsadombon. Áttetsző, szinte levegő a szellem tisztaságától. Este 9-ig beszélgetünk. Új, hatalmas kockák (vásznak), gyűrések tömege! Az egészben frissesség, zsenialitás, tisztaság, monumentalitás. Teljes változás! Új kifelé-fordulás! „A kocka egyre nagyobb lett!” …amíg be nem tömi önmagát újra térrel! Amíg be nem töltődik újra anyaggal, tömött térrel. Amíg újra tömött anyag lesz, testi anyag ez a megvalósultság – fizikai testek anyaga. A vásznak hatalmasak. 15×20, 20×6 méteresek stb. Vászon a vásznon, gyűrtség a gyűrtségen, kockasor kockasoron. Hatalmas (majdnem ½ vagy 1 négyzetméteres) kockák, gyűrés-repkények, most már anyag, amit áttör, mozogtat a fény, amit meghajlít a fény, amit lapoz a fény és lobogtat. Tehát most már nem merev , most már mozgó ez a gyűrtség- halmazat-sokaság, most már nem önmagában van, se filozófiailag, se térbelileg, de föladata van. Funkciója. A színek világosabbak, lágyabbak, derengőbbek, a festék vékonyabb, a színek, mint a Chartresi katedrális üvegablakainak fénnyel átvilágított árnyéka a katedrális levegő-csöndben, mint azok a színes fénypet ytyek, sárgák, kékek, lilák, bíborak, rózsaszínűek, világoskékek stb. /Őt is a „szocializmus” szabadította fel! (Most látom) Hogy nem hagyják magára, hogy kell Ő is, és amit csinál!/ Lehet, hogy Simon erre így nem is gondol / Lang, Mitterrand, Mitterrand katedrálisa /?Never?/ – majd megkérdezem újra! (Hideg eső, szeles, sűrű suhogás!) Templomablak megrendelés! Óriás ablakfelületek. Háromféle gótika. (Klasszikus, ősi: indás, csipkés, aztán lángoló.) Ezt kellene beüvegezni A Juhász Ferenc Emlékkötet 2018-ban jelenik meg a Helikon Kiadónál. (A Szerk.)
