Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 1. szám - Győri László: Tömörített élet
71 ráadásul ipszilonnal van írásba foglalva, hogy arra késztetett: egy prózaversben foglaljam össze a jegyzőkönyvet. – A mondat pontosan így hangzik: „Arról nincs tudomásom, hogy egy Petőfy Sándor nevű újdondász verset írt volna rólam.” – Bizonyára volt róla tudomása, csak szépen elhallgatta. – Egyébként Mohai V. Lajos azt írja rólad, hogy „A Skandalum-ban örömteli meglepetésként veszedelemtől mentes költészet van jelen, ekképp az elmozdulás könyve, sőt abban a tekintetben még inkább, hogy a Győri-féle ihlet működését kezdettől övező kételyt is oldotta. A Skandalum versei nemcsak, hogy saját legjobb szintjére hozták fel a költőt, de líra mélyében rejlő klasszicizálódás felé is eltolták a kiteljesedő művész hangsúlyait.” – Mit szóljak ehhez a néhány szép sorhoz? Nagyon örültem ennek a kritikának. – És ráadásul a Kritiká ban jelent meg, egy rangos folyóiratban. Egy másik vélemény a Lyukasórá ból. Vasy Géza írta: „Győri László létértelmezésének fő képzetkörei a természet, az idő és az élet, ezeket egy olyan jelentésmezőbe helyezi, amelyben hol az egyik, hol a másik vonatkozás hangsúlyosabb, de bármelyiket is emeli ki, érezni körülötte az egészet.” – Egyre jobb kritikákat találok rólad, rosszak nincsenek sehol. – Hátha az új könyvemről is jókat fognak írni. – Volt mostanában olyan kritikusi vélemény, ami rosszkedvűvé tett, és úgy érezted, hogy méltánytalanság ért? – Hála istennek nem volt. – A kilencvenes évek közepén a Kutyafoci val tettél egy kis kirándulást a gyerekversek világába. Kéttucatnyi vers, nagyon szépen illusztrált kötet; a kiadó Urbán Tibor rajzaival egészítette ki a verseidet. Váratlan lépés. – Ennek az az előzménye, hogy a Napjaink ban, valamikor a hatvanas évek legvégén, néhány gyerekversem jelent meg, mert készítettek egy összeállítást gyerekeknek, amelybe Serfőző Simon tőlem is kért verseket, és akkor arra az alkalomra írtam néhányat. Serfőző Simon most mint a Felsőmagyarország Kiadó vezetője emlékezett rá, és megkérdezte, hogy nincs-e egy könyvre való gyerekversem. Dehogy nincs! Ugyanis a nyolcvanas években elég sokat írtam, az Új Tükör gyerekrovat-vezetője, Szepesi Attila mindig szívesen fogadta őket, így aztán egyre szaporodtak. Nekiültem, és jó néhány hónapot még dolgoztam rajtuk. – Ritmusuk, dinamizmusuk van, zenei elemekre épülnek. – Kettőt meg is zenésítettek belőle. Az egyiket a Kaláka, a másikat pedig a pécsi Szélkiáltó.
