Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 6. szám - Illyés Gyula: Félbe-szerbe III.
30 Vannak családok, ahol a gyerekek mást se hallanak, mint hogy a mama már tízéves korában kenyeret keresett, a papa már nyolcéves korában, annak a papája meg már hétéves korában – és így tovább. Az ilyen család némi képzelőerővel megvert ivadéka aztán azt gondolhatja, hogy a dédnagypapa papája eszerint már egyéves korában maga tartotta el magát, annak papája meg tán már a mamája méhében leckét adott és újságot árult. Vannak aztán családok, ahol ugyan a papa is örökölt valami vagyont, de a nagypapa aztán! És a dédapa! Annak a papája már egynapi kocsizással sem tudott lemenni a földbirtokairól, annak a papája pedig egyszerűen maga volt a világteremtő atyaúristen. Közbel családja az első csapatba tartozott. Sczitinszkyé a másodikba. Különben egy emeleten laktak; ez is, az is szoba-konyhás lakásban. * * * A költő az költő; élete végéig lehet úgy költő az ember, hogy a szomszédja sem gyanítja. Egy rossz ceruzavég, néhány rejtelmes sor lefirkantása egy ócska noteszba, és kész. Vagy még az sem. Az ember sétál az utcán, nézelődik a mozik előcsarnokában, de halála percéig és közben alkot. Vagyis álmodozik, tervez, jeleneteket gondol ki, de úgy, hogy arcát elönti a vér, s zsebre dugott öklét alig tudja visszatartani a lendületekből. A költő akkor is alkot, ha egy sort sem írt papírra. Vagyis neki semmi szerszámra nincs szüksége. A napi életben, polgári jártunkban-keltünkben olyan észrevétlenül hordozhatjuk költő mivoltunkat, akár azt, hogy jó korcsolyázók vagyunk, vagy azt, hogy bölcsességfogunkban van egy tömés. * * * Idősödő ember mit tegyen az idővel? Tagadja meg az elsőbbségét; vesse meg az uralmát. Milyen gyanús rendőrkopói kéj tüzel némely irodalomtörténészt, hogy darabról darabra időrendbe rakja egy-egy alkotó műveit: kinyomozza a kronológia fonalát. * * * A lehetségessé váló magyar forradalomnak nem csak a saját reakciójával kellett fölvennie a harcot. Egész Európáéval. Az egész világéval. * * * Amit kitép a szél Az író évei olyanok, mint a gyümölcsfáé. A rügyből levél lesz, a levélből avar; a virágból gyümölcs. Talaj és ég együtt dolgozik, hogy megérjen a maga rendjén, aminek meg kell érnie. Van azonban, mikor a szél is beavatkozik. * * *
