Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 6. szám - Új Krisztina: cél; altató; rend (versek)
13 elfáradnak ahogyan te is közös vergődésünk az állóvizet nem zavarja fel lassan mérgező gázoktól mély álomba merülünk mint vízfenéken a kövek hunyd le szépen a szemed. rend a messziről jött ember nincs tekintettel a múltra nem tudja még a város történetét hányszor írták újra kérges kezek a barázdált föld mélyébe mit rejtettek lopva mit tettek a folyóval hogy föl ne bolygathassa a jól kiművelt rendet nem tudja már a város hogy csak megtanulta a messziről jött ember nincs tekintettel a múltra így aztán mondhat bármit végül kérges kezek ha kell vasvillával de elűzik a határon túlra.
