Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 5. szám - Szörényi László: A Daliás idők változatai mint nem a Toldi szerelméhez vezető eposzi kísérletek
111 révén; Lajos pedig nem igazi népmesei király, hanem mintegy álcázott titkos rendőr, aki politikailag vizsgáztatja Rozgonyit, amikor arra biztatja, hogy csak szidja neki, az ellopott lovát kereső kisnemesnek, nyugodtan az uralkodót. Majd persze megtetszik neki a leány, mert ő is csak Anjou, ha nem is akkora természetű (vö. Pázmán lovag ), mint kedves édesapja volt a maga négy, avagy öt feleségével, törvénytelen fiú- és leánygyermekeivel, valamint gáláns kalandjaival, amiket főleg Temesváron folytatott, mert az nem olyan feltűnő. De hát neki mégis valami királylányt kéne majd feleségül vennie, ezé rt Piroskával rögtön Toldi Miklóson akar segíteni, aki eddig még nem akadt horogra. (Később, a tábortűznél, szintén álruhában hallgatózik Lajos; egy király nem lehet szégyenlős, ha a hatalmáról van szó. Hiszen végül is Arany hallgatott Petőfire, aki lebeszélte a felsőbbség tiszteletéről, amikor pedig csak szegény megvakult Wesselényinek akarta ajánlani a Murány ostromá t, nem pedig mondjuk V. Ferdinándnak, de Sándor azt írta, hogy inkább ajánlja a báró úr lovászának vagy inasának, de úrnak soha!) Tehát én így értem Arany feltűnő gesztusát, aki ezt az Első éneket, az állítólagos idillit, úgy hagyja, ahogyan szánta már a legelső kidolgozáskor, amikor a tervvázlatban az Első énekhez ezt írta: „ Az ovum, miből a mű kikel. Marad. ” 15 Léda tojásáról van szó természetesen, amelyből egy ikerpár kelt ki, Castor és Pollux. Görögül így hívták Lajost és Miklóst… Ha végignézzük ezt a tervvázlatot, akkor találunk természetesen ebben is és a Toldiána más darabjaiban is olyan mozzanatokat, amelyeket egyáltalán nem folytat a Toldi sze- relmé ben, illetve amelyek furcsa átalakuláson mennek át. Ezeknek részletes kifejtésére azonban a jelenleg megadott helyen nincs időm, de természetesen egy későbbi változatban megírom. Egy példára szeretnék csak utalni: a Daliás idők első változatának tervében ugyanis szerepel egy tengeri tündérrel egy szigeten folytatott szerelme Toldinak. A dolog egyértelmű: Ariostóban Alcina és Ruggiero varázsszigetéről van szó, amelyből egyébként természetesen Tasso Armidájának szigete is keletkezett. A Toldi szerelmé ben ennek már nyoma sincs, Miklós csupán a Szalonta környéki, mindenre kapható korhelyekkel és rosszlányokkal csap valami nagyobb vigasságot, de a mama ezeket is kifüstöli. Az viszont igaz, hogy a Hatodik ének végén, amikor mint egyszerű sírrabló felébreszti a tetszhalott Piroskát, akkor nem menekülni akar tőle, hanem miután a halál és a feltámadás együttesen nekiajándékozták szerelmét, a mennybe akarja vinni angyalként: „Jer velem!... elviszlek, angyalod 16 , a mennybe, Örök új életre, boldog szerelembe! Maradj a világnak ezután is halva: Nekem élj egyedűl, üdvem birodalma...” 15 Arany, i. m. , 435. 16 Természetesen így jó, így áll a kritikai kiadásban is; ám azóta egyre többen értik félre, vélik sajtóhibának és javítják ki. Legutoljára már így szerepelt, tehát „angyalo m ” formában, az Arany-szótár ban is az „elvisz” szócikknél. Természetesen szegény most felébredt tetszhalott lány nem lehet angyal, mert akkor magától is föl tudna menni a mennybe. Hozzá kell külső segítség, mintegy őrangyal; Toldi ezt a szerepet ruházza magára, mert hiszen betörésével, sírfeltörésével voltaképpen megmentette Piroska életét, és amit ígér neki, az az örök szerelem világa, amelyet természetesen lehet, bizonyos túlzással, mennynek nevezni. Minta gyanánt mindenképpen ott van Vörösmartyból a délszaki tündér és Hajna; utóélet gyanánt pedig mondjuk a Csárdáskirálynő : „Jaj, cica, eszem azt a csöpp kis szád, / Nélküled még a mennyország is fád, / Ha ülök is a mennybe’, / Te, cica, csak üzenj be, / Érted kiugrom, cicám.” Gábor Andor is olvasta Aranyt, miközben fordította a német librettót…
