Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 5. szám - Szörényi László: A Daliás idők változatai mint nem a Toldi szerelméhez vezető eposzi kísérletek
107 esse alia potest, nisi injuria. ” 4 Magyarul: „Háború indításának semmi más igazságos oka nem lehet, csakis az igazságtalanság.” 5 Ami viszont az Ilosvai-féle disztichon második sorában található ellentétet, vagyis a békéről szóló kifejezést illeti, azt megtalálhatjuk 16–17. századi szövegekben, így például a kölni dóm egy kanonokjának, Albrecht Halbreniusnak 1534-ből származó sírfeliratán 6 , illetve egy 17. századi svájci allegorikus kertészettani versgyűjtemény, avagy füveskönyv, egyik darabjában. Az első, a sírfelirat ugyanis így kezdődik: „Quisquis est, in requiem si vis intrare beatam Atque ita cum Christo perpete pace frui” (Magyarul: „Bárki is vagy, aki a boldog nyugalomba akarsz eljutni, és így Krisztussal együtt örök békét élvezni.”) A másik viszont már egy országra, ez esetben Svájcra alkalmazza az örök békét, megjegyzi ugyanis, hogy körbe-körbe az ő országa körül dühöngő háború pusztít el minden egyes rögöt, és ezen belül természetesen minden kertet is, legyen az gyümölcsös, szőlő vagy veteményes; nekik mégis érdemes saját kertjeiket művelni, mert Isten ezzel a körben lángoló, de csak az idegenekre vonatkozó pusztítással akarja megmutatni, hogy mennyire szereti Svájcot. Az idézett, diplomáciatörténetileg ma is érvényes két sor így hangzik: „Accipe: nempe DEI sic claret gratia, nostram Qui facit Helvetiam perpete pace frui” 7 (Magyarul: „Fogadd el, ugyanis Isten kegyelmessége így fényes- kedik, az övé, aki megcselekszi azt, hogy Svájc örök békességnek örvendjen.”) 8 Összegezve annyit mondhatunk Arany szándékáról, hogy ő, aki mindig a lehető legvégső határig ragaszkodik a felhasznált források pontos jelzéséhez és idézéséhez, azért választotta az Ilosvai Selymes Toldi-jeligét a trilógia végleges, középső részének, azaz a Toldi szerelmé nek az élére, mert utal arra a fő gondolatra, amelyet véleménye szerint az olvasóban keltenie kell a művének. Engedjenek meg egy rövid közbevetett megjegyzést. Barta János jegyzetéből tudjuk, hogy Voinovich Géza a kritikai kiadás vonatkozó kötetét már nem tudta befejezni, hiszen munka közben hunyt el. A felelős szerkesztő, Keresztury Dezső azonban úgy döntött, hogy az MTA megbízásából Voinovich gépelt és kéziratos jegyzetei alapján a nyomdai kéziratot Barta János állítsa össze. 9 Ő pótolta is – amennyire lehetséges – a hézagokat, ám arra természetesen nem vállalkozhatott, hogy lényegi kiegészítéseket is eszközöljön. Ezért kell a kötet használatakor lépten-nyomon visszanyúlni Voinovich háromkötetes Arany- 4 Hugo Grotius, De Jure Belli ac Pacis Libri Tres, in Quibus jus Naturae & Gentium, item Juris Publici praecipua explicantur , Washington, Carnegie Institution, 1913. (Az első kiadás hasonmása.) II. 1, 1, 3. 5 Vö. Hugo Grotius, A háború és a béke jogáról , I–II., ford. Haraszti György, Brósz Róbert, Diósdi György, Muraközy Gyula, Bp., Kossuth Nyomda Rt. Pallas Stúdiója–Attraktor Kft., 1999, II. könyv, 1. fejezet, I. 2–3., 160–161. 6 Albrecht Engelbert d’Hame, Historische Beschreibung der Erz-Domkirche zu Köln am Rhein , Köln, 1821, 85. 7 Daniel Rhagorius, Pflanz-Gart […], Bern, Stephan Schmid, 1639, 148. 8 Vö. Karinthyt az Így írtok ti ből, a Szabolcska-paródia végéről: „ Kicsi kunyhó, szerető sziv, / Messze égbolt, tiszta, kék – / Fulladjon meg Ady Endre / Lehetőleg máma még. ” 9 Arany, i. m. , 431.
