Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 1. szám - Győri László: Tömörített élet
63 – Nem csak megbékélni nem tudtam, azt sem tudtam, hogy megbékéljek-e, szemben álljak-e vele. Annak tulajdonítottam, hogy szűk vidéken élek. Takáts Gyula is Kaposváron lakott, de ő velem ellentétben otthon érezte magát benne, az a világ a saját világa volt, a szülőföldje, polgári foglalkozását tekintve is megtalálta benne a helyét, évtizedekig a megyei múzeum igazgatója volt; engem az a világ hidegen hagyott: mint világ, mint létem szellemi, érzelmi kerete egyáltalán nem érdekelt. – De nyilván kísérleteztél. – Nem jutottam túl a kísérletezésen, amit írtam, vérszegény volt. Ami keveset, most is megvan. Gyűjtőfogház címen raktam őket össze. Büntetésüket töltik. – Néha bele-belepillantasz. – És akkor újraírom őket. Kiveszek belőlük egy-egy gondolatot, és egészen mássá alakítom őket. – Ebből kiderül, hogy nem annyi versed van, jóval több, mint amennyi a könyveidben megjelent. – Sokszorosan. – Beszélgessünk még egy kicsit a Kilencekről, hiszen az első pillanattól kezdve végigkísérte életedet az ő jelenlétük. Egy kis miniportrét kellene adnod mindegyikükről. Mi kötött össze benneteket? Kezdjük Utassy Józseffel, vagy akivel te akarod. – Péntek Imrével kezdem, aki eredetileg Molnár Imre volt, csak az ugyanilyen nevű műfordító és költő miatt meg kellett változtatnia a nevét. Ezerkilencszázhatvan telén elsős egyetemisták voltunk, farsangi estet rendeztek a kollégiumban. Ezzel is, azzal is beszélgettem, vele is szóba elegyedtem, elmondta, magyar–filozófia szakos, de nem ez volt az érdekes, hanem az, hogy kibújt a szög a zsákból: szintén verseket ír. Fölmentünk az emeletre, és már hoztuk is őket. Még most is emlékszem az egyikre, amit akkor megmutatott: „Sokan meghaltak, meséli anyám…” Legutolsó könyvébe bele is válogatta. Azóta vagyunk jó barátok, negyven éve. Nyugtalan személyiség, kilóg közülünk, persze, mindenki a maga módján kilóg a sorból. Groteszk, urbánus, aki nyugati emigráns költőkkel tart kapcsolatot, az avantgárd költészet egyedül őt érintette meg. Talán ő volt közöttünk a legolvasottabb, mindenesetre az egyik legtájékozottabb. – Önálló egyéniség, a szellemi társulás autonóm része. – Nagy szervező, aki mindig mindenkivel szóba tud elegyedni, nagyon jó kapcsolatteremtő képessége van. Elég későn jelentkezett az irodalomban, de nem is nagyon forszírozta, nem foglalkozott vele, majd eljön az ő ideje is. A többiek közül Utassy Józsefet ismertem meg a leghamarabb. Népművelés szakra járt, egy évvel alattam, holott egy évvel korábban született. Volt egy egri csoporttársam, egy könyvtáros estre ő hozta el közénk. A műsorban Utassy is fellépett. Kiállt a dobogóra, s nagy pátosszal deklamálta a címet: Ballada Tatáról, a Hat Alma Tsz hatalmáról . Szünetet tartott, és elordította magát: Bumm! Mindenki összerezzent,
