Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 5. szám - Füzi László: Kátrány és ezüst (Újabb fragmentumok Benes Józsefről és művészetéről)
44 dott, szerencsére sűrűn adódott alkalom a közös munkára, mindezt azonban csak adatszerűen lehetne összegyűjteni. Ezt a gondolatsort mégsem zárhatom le ennyivel. Nem az inspirációk voltak fontosak, mondom. Fontosak voltak azok is, s nagyon fontosak a kiállítások, a könyvborítók, a könyvbemutatók, a legfontosabb azonban az volt, hogy beszélgetni tudtunk egymással. Úgy tudtunk egymással beszélgetni, hogy az továbbdolgozott mindkettőnkben, mondom. Egy másik történet. Ági ásatásai során Kiskunfélegyházán, az M5-ös autópálya haleszi csomópontjában Árpád-kori kutakat, köztük egy vesszőfonatos kutat tárt fel. Megrendítő látványt mutatott ez a kút, évszázadokat töltött a föld alatt, mégis mintha a felszínen zajló történések minden csapása ott lett volna rajta. Fonata hatvan-nyolcvan centiméter magasságban maradt meg, de így is érződött rajta az egykori kútépítők keze munkája. Jóskát foglalkoztatta ez a kút, fonata az ő varrataival mutatott rokonságot. Most, a katalógusait lapozva találtam egy összehajtogatott fénymásolatot, egy vázlatáról készülhetett, a körbefutó vesszőfonatot rajzolta meg, a kút aljára pedig arccal a földnek fordított halottat helyezett. Nem tudok arról, hogy maga a kép elkészült volna. Még ezerkilencszázkilencvenhétben, könyvbemutatóhoz kötődve a Könyvtár- ban rendeztük meg a kiállítását, képei paravánokon szerepeltek. Iskander szokásos csoportképén a képei előtt állnak a résztvevők: Sándor Iván, Pintér Lajos, Kiss Jenő színészbarátunk, Ági és én, Szekér tanár úr, Komáromi Attila, Jóska és Margit, Szabó József-Odzsa, a Nagyváradról Kecskemétre került rendező, elöl hárman guggolnak-ülnek, mint a futballcsapatok régi képein: Ilia tanár úr, Buda Feri és Vekerdi Laci bácsi. Valamennyiünk arcán látszik, hogy örömteli pillanatot éltünk meg. Pár kiállításának szervezésében aktívan részt vehettem. Ezerkilencszáz- kilencvenhatban Géczi János invitálására a veszprémi Vár Galériában állított ki. Pár nappal korábban elutaztunk Veszprémbe, Jánoséknál laktunk, nappal a kiállítást rendeztük, közben és esténként is sokat beszélgettünk. A kiállításról óriási méretű Husikái ra emlékszem. Kilencvenötben indítottuk el a Kortárs költészet – kortárs grafika kiállítássorozatot, az általa vezetett Műhely Művészeti Egyesület és a Forrás szervezésében. Gondoskodott a pályázat kiírásáról, fogadta a munkákat, rendezte a kiállítást, törődött a katalógussal. Egy idő után Margitra és Jóskára maradt minden munka körülötte, egészen addig, amíg a Műhely Egyesületet is vezették. Új tájképei bemutatására, kilencvennyolcban volt ez, Kecskeméten, a Ráday Múzeumban került sor, ezt a kiállítást is napokig rendeztük. Szerepelt ezen a kiállításon egy folyópartra utaló, a legkisebb részletekig kidolgozott kép, zöld, barna foltokból épült fel, Benes ezeket a foltokat az ujjaival formálta-dolgozta ki. A kép a Maszkok, terek … című könyvem előzéklapján látható, szerepeltetésé-
