Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 5. szám - Füzi László: Kátrány és ezüst (Újabb fragmentumok Benes Józsefről és művészetéről)
38 A kettőezer-egyben megjelent katalógusának címlapjára is egyik tájképének kinagyított, ezüstben-szürkében-feketében ragyogó részlete került. Azt mondják, a fekete összegyűjti, önmagába sűríti a színeket. Ha ez igaz, akkor Benes a feketéből kibontotta azokat. Festett egyszer egy zöld képet is. Talán egyetlenegyszer festett zöld képet. Benes ekkor ott volt velünk Veránkán az írótáborban, az ő képzőművész-táborából nőtt ki ez is, ha van táboruk a festőknek, legyen az íróknak is. Gion Nándor akkor már nem volt velünk, a második tábort követően halt meg, de voltunk ott jó páran Benes barátai közül, így egyszer Jóska ott maradt velünk. Lent, az alagsorban festette a képeit, gumicsizma volt a lábán, a vászon körüli betoncsíkok itt is őrizték a festés nyomait. Akkor már vastagabb figurákat festett, a körvonalakon belül hatalmas színes foltokkal. Ott, a figurális képek között készült az említett zöld kép. Ezen a képen minden zöld. A képeit uraló egyenes vonal ezen a képen nem a síkvidék és a látóhatár találkozását jelzi, hanem magára a folyóra utal, a zöldben lévő, a környezete színét magára vevő folyóra, Veránka zöld volt, az égig érő fák összezártak a fejünk felett, zöld szigeten éltünk akkor pár napig. Ekkor valóban feloldódott a tájban és a társaságban. Amikor a fentieket leírtam, eszembe jutott egy másik zöld képe, Pintér Lajos Tiszavirág című kötetének borítóján találkoztam vele. Lajos a Tisza virágzását Csongrádon élte meg, egyszer nekem is megmutatta azt, nekem és Iskandernek. Iskander számos jó képet készített a Tisza közepén, Benesnek zentai élménye volt a Tisza virágzása, a zentai Royal Szálló falán, most már áthelyezve őrződik hatalmas méretű Tiszavirág című sgraffitója. Azt a képet a mozgás uralja, a Lajos könyvén lévő akvarellt a zöldek árnyalatai fogják egybe. A zentai sgraffito több négyzetméternyi, ez az akvarell nem nagyobb egy kis borítéknál. S az itteni zöldbe is, ahogy a Veránkán festettbe is, beúszik a fekete szín. Annak, amit festett, mindig megvolt a valóságvonatkozása. Egyszer láttam egy fotót a vörösiszap-katasztrófa helyszínéről. A félig üresen maradt medence két hatalmas fala között ott a szakadék, amelyen az iszap kiömlött. A képet a mélyvörös iszap uralta. Úgy éreztem, mintha egy nagyméretű Benes-kép került volna a szemem elé. Volt egy időszak, amikor szívesen festett kátránypapírra. Nem is festette a kátránypapírt, hanem belemarta a figuráit, a vonalait ebbe az anyagba. Festett fekete bársonyra is. Egyszer fekete bársonyra arannyal festette meg egyik jellegzetes figuráját. Volt, hogy egy régi, használt, megörökölt keretbe festett egy képet.
