Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 5. szám - Füzi László: Kátrány és ezüst (Újabb fragmentumok Benes Józsefről és művészetéről)
33 Domonkos István és Tolnai Ottó nevét említeném. Domonkossal fiatalko- runk óta jó barátságban vagyunk. Svéd nőt vett el feleségül, Svédországban él. Én meg itt. Ritkán jön Magyarországra, de levelezünk, meg telefonon is tartjuk a kapcsolatot. Munkáimat jól ismeri. Egyszer kapok tőle egy levelet, amelyben a művészetemről ír. És felfigyel például arra, hogy a figuráimnak nincsen keze. Egy hosszú periódusban az alakjaim valóban kéz nélküliek voltak. Ebben hiába keresnénk tudatosságot. Most már, a legeslegújabb munkáimon megint van kezük... Kitalálhatnék persze valamilyen magyará- zatot, de szerintem a képeknek maguknak kell beszélniük. Ha valaki megné- zi, és érti vagy érzi, hogy mit akarok mondani, akkor jó, ha nincs hatással rá, menjen tovább... Domonkos megfigyelése felerősíti azt, amit én el akarok mondani a világról. A sok kegyetlenségről, a háborúkról, a szenvedésekről, a betegségekről. Minden benne van, ami az embert kegyetlenné teszi. De erre nem figyeltek. Hogy keze sincs a figurának... A lábai pedig kimennek a képből, és nem tudni, milyen hosszúak. Ez is Domonkos meglátása. Ami szintén nagyon érdekes. Tolnai sokat írt már a képeimről, de ezt nem vette észre. Domonkos, aki nagyon ritkán ír, ő igen. Ezt én mindenképpen érté- kesnek, vagy legalábbis figyelemre méltónak tartom.” („Mindig festő akartam lenni”, Benes Józseffel beszélget Virág Zoltán) Ezerkilencszázkilencvennégyben megjelent katalógusában szerepel a Kis infánsnő című képének reprodukciója, a kép ezerkilencszáznyolcvannyolcban készült, a mérete százszor százhatvanöt centiméter. Noha a reprodukció és a nyomat elképzelhetetlenül rossz minőségű, már ez is, az eredeti munka pedig teljes egészében meggyőzi szemlélőjét, ez Benes munkásságának kulcsdarabja, ez összegzi szemléletmódját, ebbe az irányba mutatnak korai munkái, s innét kiindulva vezethetők le a későbbiek. A képen nem árnyként, hanem a térbeliségére is utaló módon egy összekötözött, elnagyoltan ábrázolt nőalak, a későbbi gólemek elődje látható. A cím feltehetően előkelő voltára, leginkább belső gazdagságára utal, a valószerűségre azonban az ábrázolás egyáltalán nem törekszik. Mintha egy bábu állna időtlenül a világban, mindazt, ami takarja, s mindazt, ami ő maga, varratok fogják össze. Valaki, aki áll a történelemben, akit a történelem összevert, aki védi az értékeit. A kép színgazdagsága lenyűgöző, későbbi vaskos figuráinak belső színfoltjai itt rendezett csíkokban mutatkoznak a testet fedő condrákon. A háttér elnagyolt, Benes a korábbról és későbbről is megfigyelhető, hideg, leginkább talán lilásnak nevezhető színcsíkokkal utalt a tájra. Ha valaki hosszan nézi az eredeti munkát, ezek a liláshideg színek magukhoz rántják a figyelmét. Losonczy István a Nyolcak pécsi kiállítása kapcsán, amikor egymás után látta Csontváry képeit és az említett kiállítást, tanulmányt írt, Csontváry és a Nyolcak festőinek színkompozícióját vetette össze. Magam is Pécsett, a Baalbek című kép előtt állva figyeltem fel a kép felső harmadánál kezdődő barnás-vöröses-lilás színcsíkra, ez egy magasabb tájrészletet jelez a képen, ennek s Benes színeinek, leginkább a Kis infánsnő című képen uralkodó színek rokonságára.
