Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 5. szám - Faragó Kornélia: Következetes stratégiák, variációs nyitottságok (Benes József szerb recepciójához)
11 alkotótárs, amely irányítja a ritmusok kinetikus mozgásfolyamatait. Az effektív színes viszonylatok olykor szembe kerülnek egymással és mint ilyenek, nagyon erős hatású pszichodelikus momentumokat állítanak elő. 7 Az Optikai struktúrák című szövegből kivehetően, a kritikus pontosan érzékeli, hogy a benesi nagyforma dramatikus ritmusú összetettsége megtartja az egyes elemek integritását. Gondolkodásának hátterében ott van a sokszor vertikális hangsúlyú gradáció, az időről és térről mit sem tudó testek vízszintes, sávos ritmizálásának ténye is. Egyébként Arsić mutatta be Benes Józsefet és társait a Vajdasági grafikák című, 1978-as ljubljanai kiállítás katalógusában is 8 , amelyben 25 szerigrafikus munkával szerepelt, közöttük volt a Kettészelt paprika , a Zöld figura, vagy például a Piros figura a térben is. Ez éppen egy Ćurčićtyal – az emlékezetes Camera obscura- sorozatát állította ki – és Cvetan Dimovskival – tőle a Karmester és a Délebéd szerepel a kiadványban – közös tárlat . És ezeken túlmenő együttállási viszonylatokat is beengedhetünk a mai értelmezéseinkbe, amikor a Tolnai Ottó által már korán megjelölt 9 paysage-festőkkel (Sava Šumanović, Oton Gliha), vagy éppen Dado (Miodrag) Đurić imaginárius tereivel való rokonságok karakterjegyeit azonosítjuk. Gliha kietlen, sziklás felületeit (a Gromače-ciklus darabjait) nemcsak a korai Tiszapart-képekkel, hanem például a jóval későbbi, az 1990-es Feltárás sal is érdemes együtt olvasni, s így megérteni a benesi figurális nyomokban kirajzolódó, megrázó effektusokat. Gliha a felület teljességét kívánja érvényesíteni, mindenféle hangsúlymozzanat nélkül, úgy tűnhetne, hogy a Benes-kép is ezt a koncepciót sugallja, ha nem lepné meg a tekintetet, a felületi annyaggal már szinte azonosuló, és mégis világosan feltáruló figurális tartalommal, amely a tragikus érzelmek szintjén is hat. Miloš Arsić könyve az áttelepülés évében jelent meg, és ekkor volt a ljubljanai Vajdasági grafikák című kiállítás is, innentől számítva lazulnak a kötelékek, és ritkulnak az itteni publikációs, illetve kiállítási alkalmak. Valószínűleg ez, s nem a véletlen indokolja azt is, hogy Benes József kimaradt a Jugoszláv Képzőművészeti Enciklopédiából ( Likovna enciklopedija Jugoslavije ), amelyben pedig az eddig említett nevek közül, néhány kivétellel, Dimovskitól kezdve Mauritson át Vladimir Bogdanovićig és Milan Kešeljig, mindenki kapott szócikket, s ezek egy részében szakirodalmi utalásként éppen Arsić Vizuelni tragovi című kötete tűnik fel. A ritkuló kiállítási alkalmak egyike az 1961-ben megrendezett első önálló tárlat – Bela Duranci a Rukovet ben (1961/2) írt erről a tárlatról – fél évszázados évfordulóján megrendezett kiállítás ugyancsak Szabadkán, ezúttal a Képzőművészeti Találkozó Modern Galériában. Egyébként a szerb nyelvű recepció másik legkorábbi szövege is éppen az 1961-es tárlat vonatkozásában született meg, méghozzá Bányai János tollából. 10 Az évfordulós kiállítást Bela Duranci nyitotta meg. Duranci 7 Miloš Arsić , Sitoštampe Jožefa Beneša (Galerija Tribine mladih, decembar, 1973), Polja, 1974/febr., 180. sz., 31. Ezen írás meglátásai is beépültek a késő bb kötetben megjelenő, Optičke strukture című szövegbe. 8 Vojvodinski grafiki. Beneš, Ćurčić, Dimovski . Mestna galerija Ljubljana, Ljubljana, 1978. 9 Tolnai Ottó, Adalékok Benes József festészetéhez, Új Symposion, 1965/6—7., 18—19. 10 Ivan Banjai, Slikareva literatura. Prikaz izložbe Jožefa Beneša, Index, 1961/35., 7. A Polja révén Tolnai Ottó is korán belép a szerb nyelvű befogadástörténetbe: Uz slikarstvo Jožefa Beneša , ford. Judita Šalgo,
