Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 4. szám - Gion Nándor: Hátrahagyott írásai (III. rész – közreadja Kurcz Ádám István)
48 Gion Nándor hátrahagyott írásai. 3. rész 1 Fehér és Fekete Bárányka 2 Esténként szerettünk tüzet gyújtani az utcán, mert szépen világítottak a lángok, és mi szerettük a világosságot, akár napfelkeltéig is szívesen elüldögéltünk volna a tűz körül. Talán azért, mert a mi utcánkban, ott a falu szélén éjjelenként nagyon sűrű volt a sötétség, a villanyt akkor még nem vezették 1 A Forrás 2017/2. számában megkezdődött, a 2017/7–8. számban folytatódott a Gion-életműkiadásból kimaradt írások közlése. Jelen válogatás is „a kályhától” indul, ami Gion számára a szenttamási gyerekkorra való visszaemlékezés. Az itt közölt írásokat az kapcsolja össze, hogy az íróvá, művés zszé, kultúraszervező emberré válásról szólnak; vagy azokról az írókról, művészekről, barátokról, kortársakról, akik meghatározták Gion pályáját; illetve kissé patetikusan azt is mondhatnánk, hogy az emberi kapcsolatokról, a kötődésről – még a barátságról is. Ez teszi indokolttá például a szívességből írott könyvajánlók, recenziók, méltatások mellett a nekrológok, nyilvánosság előtt elhangzott beszédek felvételét is: utóbbiakban Gion a számára emberileg fontos személyekről, illetve hozzájuk beszél. Érdekesség a sorban Gion első regényének az 1968-as kötetben meg nem jelent részlete, amely az írónak egykori középiskolai osztályközösségében betöltött központi szerepére utal. Tematikailag hasonló és fontos a Tito halálakor „megrendelésre” készült írása is, amelyben Gion – a várakozásokkal szemben – nem a néhai elnököt méltatja, hanem itt is a nemzeti(ségi) „önmegbecsülés, az önérzet és az egyenrangúság, a magunkhoz és elveinkhez való hűség” szükségességére emlékeztet. Ugyanannak az alkotói korszaknak a terméke másik két írás is: az egyik Vébel Lajosnak A Petőfi-brigád című könyvére utal, a másikban pedig Gion későbbi munka- és alkotótársa, Sára Sándor Keresztúton című filmjét – valószínűleg szintén „muszájból” – részben kritizálja. Ugyanitt viszont Gion arra is rámutat: természetes (kellene, hogy legyen!), hogy „mondja el mindenki a maga történetét” a sorsfordító 1941– 1945-ös időszakról – amiről viszont valójában Gion maga sem ír(hat)ta meg nyíltan a saját közössége alaptörténetét – egészen 1993-ig, Magyarországra településéig. Kuriózum az összeállításban Gion négy középiskolás kori zsengéje is, amelyek közül kettő – Megkedveltem-e a szakmámat? és Szurkolók mind jóbarátok – itt jelenik meg először. Az első darab Gion géplakatos végzettségéhez, illetve a (tovább)tanuláshoz való viszonyulásáról szól; a másodikban a drámai művek alkotója próbálgatja szárnyait. A harmadikban és negyedikben – [ János esete a felszabadító tiszttel] és A tolvaj – pedig már a szülőföld élményköréből merítő, a későbbi nagy írót ígérő hang szólal meg, amely ezekben a novellákban – ahogyan az a témán és a hangvételen is látszik – már a Latroknak is játszott tetralógia előzetesét adja. Az írásokban lévő olyan, tévesztésnek is tartható helyesírási hibákat javítottuk, amelyeket Gion megjelent műveiben – bizonyára az író beleegyezésével – máshol is kiigazítottak a korrektorok, pl. ovatosan ~ óvatosan, nyillás ~ nyílás, utánna ~ utána, elmehessek táncolni a gimnázium dísztermében ~ elmehessek táncolni a gimnázium dísztermébe . A zsengék jellegzetes – és részben talán már tudatosan használt – nyelvjárásiasságait viszont amelyekkel Gion például a szereplők nyelvi karakterét érzékelteti, megtartottuk pl. kigyüsz, búzakörösztök, danóni . A kéz- és gépiratok többnyire az OSzK Kézirattárában Fond 583/21. jelzet alatt, a zsengéket tartalmazó füzetek pedig a szenttamási Gion Nándor Emlékházban vannak. A szövegek egy része valószínűleg itt jelenik meg először; amelyik írásnál sikerült felkutatni, hogy már közölték, és hogy hol, lábjegyzetben feltüntettük. Németh Dezsőnek a Gion-házban lévő kéziratok lefényképezését és átküldését, Gion Eszternek pedig a szövegek közléséhez való szíves hozzájárulását ezúttal is köszöni az íráscsokor összeállítója, Kurcz Ádám István. 2 Gépiratból. Megjelent: Magyar Nemzet Magazin, 2017. április 29., 31.
