Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 4. szám - Illyés Gyula: Félbe-szerbe I. (A nemzeti érzésről – közreadja Illyés Mária)
35 Talpra állt nép, fölépülő nemzet Szívszakító látvány volt – mert még film is mutathatta –, ahogy a földrengés azt a városrészt romba döntötte. De szívpezsdítő volt a későbbi fölvétel: a nyüzsgő nép az újból fölrakott falakon, a megtisztított utcákon és körutakon. A romboló roham nagy időközökben háromszor tört a városra; az építő rajzás minden esetben frissebbnek, győztesebbnek tetszett, noha csak szívós volt folyamatosan, csüggedetlenül. Hányadszor állt össze a magyar nép államisága? Hányszor gyűlt újra olyan-amilyen tető alá a magyar anyanyelvűek községe? Volt, amikor maga a nemzet is úgy szétszóratott, hogy a különben ismerős hegyeken és folyókon át fiai azon a közös nyelven sem válthattak szót. Vegyük most a mesék sárkány szétszaggatta kiskondásának példáját, aki a tóba, tűzbe, felhőkbe hajított fejből, kézből, lábból egy varázsmondásra csak edzettebb-erősebb vitézzé ismét egybeszökkenve már lóra is szökken, s neki a szörny még hátralévő fejeinek? * Testünk azokra az elemeire – láthatóan és szemmel nem láthatóan a nyüzsgő sejtekre, sőt férgekre – bomlik, amelyekből összeállt. Eliszonyítóan. Természetesen attól a nézőponttól függően, amelyről éppen szemléljük. Ugyanez a nyüzsgés, az egybeállás idején nem visszahökkentő és undorkeltő, hanem éppenséggel vonzó és gyönyörködtető. Azon merengek el – mintegy a búcsúszavakat gyűjtögetve –, hogy vállalom a múltat. A vég és a kezdet közti különbségtevést hagyjuk függőben magunk közt is, olvasó, détestable lecteur, mon semblable, mon frère. * A humus latin szó; világosan s egyértelműen: csíraképes talaj. A humifikáció folyamatára keresett értelmezést sokáig a vegytan, csaknem annyit, mint a lélektan a lélekre. Az első állomás: a „trágya beéredése”, az addig szerves anyagok kellő mennyiségének minőségi átváltozása. („A régebben feltételezett uerin, ulminsav, krén- és apokrénsav, illetve a humin és huminsav hatása alatt.” Liebig iskolája szerint a tüzetesen tanulmányozott szerves anyagaikat közvetlenül szervetlen vegyületekből alkotják.) * A virág megzavar. Megnyugtat a félig ért gyümölcs is: van remény! Csak azt, ami megvalósulhat, tartja szépnek a vén. Dicsértem még a fát, amely virágot előbb hozott, mint levelet. * Köztudomás – sőt közbeszéd –, hogy az öregség hátranéz, sőt bele is költözik gyermekkorába E tartományban nézelődök magam is távoli föld, de nyelvét könnyen megtanultam. *
