Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)

2018 / 4. szám - Balaskó Ákos: Honvágy; Lárvabáb; Lomtalan (versek)

27

Balaskó Ákos

Honv

ág

y

A v

ándormadarak szeme mélyén, a retinák kék fényre érzékeny csapsejtjei tövében van egy fehérje. A beömlő fény hatására kihullik belőle egy elektron: a másodperc milliomodrészéig lyuk tátong a madárszemekben. A vegy

ület

szerkezeti energiaminimumra törekszik, így rögtön a hátrahagyott helyközbe billen egy másik részecske, egy ikerpár fele. A megérzések törékeny egyensúlyi helyzetében

ez kegyelmi állapot,

ahol a Föld mágneses

mezejének alig mérhető irányváltoz

ása is gyors apályt eredményez, a hullámfüggvények végletekbe omlanak

össze, homokká szemtengerfenéken.

A felboml

ó kötések mentén új reakciók zajlanak le, kissé megbillen végül a madártörzs, a szárny ellenszegül az uralkodó

széliránynak, mert a haza

út nem arra van.

L

árvabáb

M

érgező rovarok költöztek a pupillák helyére. Azt mondják,

a stressz miatt, mert negyven óra talpon. Harapások mentén folynak egymásba a napok, szájszerveik

véresre rágják a szemfehérjét.

A k

önnycsatornák padlózatába

, a korhad

ó szájpadlásra bábozódtak. A fogcsikorgatás számukra meleg tej. Telepeket alkot benned a fájdalom. Vándoridegeket küldött

maga helyett, bejárni a végtagok

üveggyapotmezőit.

És csupán szűk másfél napjuk van átgázolni az elmúlt hónapok tetemein, hogy legal

ább ők kirajzzanak

.