Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)

2018 / 4. szám - Zelei Miklós: Zombicsárdás

22

korsók, a stampedlik, koktélpoharak, borospoharak, kancsók. Az emberi boldogság kiteljesítésének teljes fegyverzetében vonul a díszmenet, Jubileumi vodka,

Sztrelecki, Sztolicsnaja, Szibirszkaja, Psenyicsnaja, Szmirnov, Nemiroff, Beluga,

Russzkaja, Sztandart, Grom-444: „A tiszta vodka nem hagy foltot se az egyenruhán, se a becsületen.”

A szövetségesek! Megalkotni a legtisztább vodkát a világegyetemben. Az

Absolut, a Skyy, Finlandia, Grey Goose. A testvérországok! Warszavskaja,

Wyborowa, Zubrowka, Soplica, Becherovka. A magyarok! Kádár János boldogan

szemléli Vahot Imre szibériai rénvodkájának díszmenetét. A Keglevich vodka

díszszázada! Nemzeti büszkeségünk, ki emigrációba soha nem kényszerült,

összetartásunk jelképe, a folytonosság fluiduma, a történelmi valóságának elsikkasztásából erőt merítő magyar társadalom kedvenc itala: a fütyülős barackpálinka. Szamártej, az orosztanárok jutányos kedvderítője. Kétszáz négyzetméter

kisfröccs pufajkában, davajgitárral.

Kádár János ül a kisbőröndön és bámul. Belecsomagolta az összes törvénytelenséget, aljasságot, középszerűséget: a ravatalánál sorban álló tíz- és tízezrek

örökségét.

– Én az összes pártkongresszuson mondtam a népnek, hogy csak a mézet

kell nyalni. De megették a madzagot is. Az összes madzagot. Hiába beszéltem,

hogy kenderből sodorják, ez igaz, tartsuk magunkat az igazsághoz, de már nincs

marihuána benne semennyi. Ez meg a másik igazság. És mégis megették. Én

meg szaladtam utánuk a mézzel. De már nem értem be őket. Elment közben az

idő. Elhagyta őket is meg engem is. Persze, hogy ez a gyomrukat megfeküdte. A sok lenyelt madzag belülről kötözte össze őket. Hát zakuszka is kellene ehhez

a rengeteg italhoz itt nekem. Harmincéves futballcipőből darált sportsaláta, azt

hozzanak, aranyoskáim, csak ügyeljenek rá, hogy nekem jussanak a Krivoj Rog-i

vasércből készült emlékstoplik. Utána fölhajtok egy flakon Irixet gyomorégés

ellen meg egy kis cserszömörcés samponos metanolt. Minél jobban megvakulok,

annál tisztábban látom a jövőt. Na. Most Magyarország ügye. Mert újjászületett,

ez igaz. De látni kell itt a nemzetköziség színterén az igazságnak a másik felét is,

hogy torzszülött törpeként jött az újvilágra. Artikulátlan hangon sorolja a bánatát, ami nem érdekel senkit. Ami viszont nem zavarja a legkisebb mértékben sem,

mert süket is meg vak is. Ezért csináljuk a Sacher-tortát paprikás krumpliból.

Ezért vagyok itt én a miniszterelnök, az első titkár, az örökös elnök, a piszoár

hercege. Hát odajártak kérincsélni utánam. Az volt a pártközpont legfontosabb

alosztálya. Meg a Vasas Székházban is. Ezt az egészet Lenin elvtárs is mind

megmondta. De már ő is rég visszaadta a lelkét az úrnak. De nem vették vissza,

amiről viszont nem én tehetek, ezt elhihetik nekem. Nem köllött, hát nem köllött.

Divatos, új öltönyében itt kering fölöttünk. Látom is. Most már újra kapitalizmus van. Mert visszajött. Úgy mondom akkor, hogy amit mondok, igaz legyen. A mi termékünk a győzelem. Úgyhogy vesztettünk. Hiába jön a brjanszki erdőből a partizánvodka, feketén főzik háznál, és az adó meg nincs befizetve utána.

A törköly. A burjácska. Mert abból él az állam, az adóból. Azt akkor is be köll

szedni, ha nem úgy hívják. De nem fizetik be. Hát én se tudtam mindent elérni,

hiába voltam az összes részletre kíváncsi. De most már megvalósult az önmagát