Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 4. szám - Zelei Miklós: Zombicsárdás
21 Kozmopszich bolondokháza végtelen udvara a Vörös tér a fölvételi blokkal, ahol rögzítik, hogy senki nem emlékszik már a nevére, arra, hogy mit akart, milyen tervei voltak valaha, hogy születésekor a lelkébe Isten milyen elhívást csöpögtetett. A homlokzatán méteres, színváltó betűkkel villog: NINEL. Középpontjában hatalmas üveg vodka fekszik jégágyon, körülötte kaviáros palacsinta, lazac, pezsgő párás üvegekben. Az ínyencségeket a főápoló kínálgatja, aki egyúttal a hullakamra őre is. Az ablakaiból csábító szépségek integetnek pucéran. A paradicsom! A fölvételi blokk mellvédjéről, kezében a bőrönddel, Venyicska köszönti az ezer és ezer vodkásüveget, Zsiguli sört, ahogy előretörnek a jégben az emberiség fölszabadításáért, a boldog holnapért. A másik kezében dugóhúzó. – Szép napot, söröspalackok. Még szebbet, vodkásüvegek. Még egy nagy korty már egészen közel hozza a világegyetemet. Hogy a Naprendszerből kiléphessünk, ahhoz sokkal több vodka kell. És még annál is több sör. A Sörúton a Tejútra. Urááá! Buldózerek, kombájnok, mentőautók, hullaszállítók, exkavátorok, fúrótornyok repülnek a tér fölött. A metró alagútjaiban űrrakéták, vadászrepülők suhannak, a sötétségbe burkolt állomásokról sétarepülésre viszik az utasokat. – Piszátyel Viktor Jerofejev – tiszteleg a vodkamenet, a sörhadoszlop. – Gyengeséget, halálos kórokat! Őrületet, szédülést, betegséget, onkológust, urológust, urááá! Nagy végső bukást, örökös másnapot, némaságot. És a Vörös téren száll a dal: Machen wir’s den Schwalben nach, Bau’n wir uns ein Nest! Bist du lieb und bist du brav, Halt’ ich zu dir fest. Bist du falsch, o Schwalberich. Fliegt die Schwälbin fort, Sie zieht nach dem Süden hin Und du bleibst im Nord! A szovjet emberek kedvenc színésznője, a náci idol Marika Rökk dalol. Walpurgisfürstin huszárcsákóban, huszármentében, fekete cicanadrágban: Túl az Óperencián boldogok leszünk. A díszszemléről a piásüvegek azonnal az italmérésekbe mennek. A tolóablakos utcán át árudákba, a lépcsők alá eldugott üzletekbe, a taxik csomagtartójába, a vasútállomások kioszkjaiba, a nómenklatúra-büfékbe, a titkos ivózugokba, a kukucskaablakos bugykákba, a járdaszélen vadászók ormótlan zsebeibe, a kapuk alatt berúgók pontos markába, a kristályragyogás éttermekbe, a sorsunk eldöntő világasztalokra, az elmegyógyintézetek gyógyszerszekrényeibe, az óceánjárók kamráiba, a repülőgépek italkonténereibe, a vonatok étkezőkocsijaiba, a bőröndök rejtekébe. A Tejút minden méterénél ott ragyognak a palackok, a poharak, a
